1950. december 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)

107

_,o3I

> alkalmakkor több helyütt is szóbakerült, hogy a betegek feltűnően

gyakran nem vesznek át bizon/os orvosságokat, bár a receptet kérik.

Meg kell vizsgálni, hogy itt nem a reakció kese müködik-e közre.

Mit gondolnak ezek a dolgozók még mindig az OTI-ról? Azt gondolják, amit régek a baka gondolt a katonaorvosról, hogy akármilyen bajjal megr hozzá, mindenképpen csak aszpirint kap? Meg kell vizsgálni a dolgot, hogr ebben a tekintetben is minden intézkedésben tervszerűség legyen*

Ugyancsak az OH-val kapcsolatban hangzottak el p&na- szók a visszaeső betegek tekintetében. Valahogyan azt akarják mondani ezzel, hogy a beteget, amikor elsőizben jelentkezett, nem gyógyították ki egészen* Ha megnézzük az OTI-néű. néhány tucat bep

teg nacionáléját, akkor meg lehet állapítani, hogy mielőtt valaki komolyan beteg lett, nen jelentkezett-e néhány nappal előbb mint álbeteg, amikor is mint nem igazi beteget nem fogadta el az OTI* Megemlítem azt is, hogy akár a főútvonalakon, akár a

Mnhy'

mellékutvonalakon jári, hónapok óta lezárt boltredőnyöket látunk. Kérdezem, nem lehetett volna ezeket a helyiségeket a tervszerűség szem ejőtt tartásával valamire felhasználni? A mellékutcákban * ha már másra nem gondolhatunk - lakásokká lehetett volna átalakítani, de a főútvonalakon is hasznosíthatók lettek volna valamilyan módon.

Szó esett a szocialista akkumulációról. Talán ideje volna a főváros területén, a főváros háztartásában és mindenütt, ahová a főváros szava eljut, az egyéni takarékosság szükségességéről is beszélni. A növekvő foglalkoztatottság, ez emelkedő életszínvonal és egyéb okok indokolják, hogy mi most már ne csak arra

— — — — — ■— 1 ■ 1 ' “