1950. december 15. - Budapest Főváros Tanácsa tanácsülési jegyzőkönyvei (HU BFL XXIII.101.a.1)
108
/OHi I | törekedjünk, hogy a közületi pénzgazdálkodás egészen tervszerű legyen, hanem arra is legyen gondunk, hogy az egyén, a dolgozó a saját kis háztartásában is tanuljon meg a pénzzll tervszerűen bánni. Ha a dolgozó azt a néhány forintot,amelyet nagyobb beruházásaira tartalékol, nem otthon tartja a ládafiában vagy a harisnyáé zárban, hanem beteszi a takarékpénztárba, akkor 5 maga is jobban jár , mert kamatot kap a pénzére,és a tervgazdaságot íb elősegíti.Igen sok ember van olyan helyzetben, hogy megtakarított pénzével segitheti a tervszerű gazdálkodást.-s Hogy az életszínvonal javulása mennyire igaz, azt nem kell magyaráznom, legkevésbbé ezen a helyen, csak éppen egy tényt említek meg. Magyarországról hosszú időn keresztül mint három éa félmillió koldus országáról beszéltek. Három és félmillió parasztról tudtuk azt, hogy évente kőt-három hónapife dolgozik 80 filléres vagy 1.20-as napszámért. Hol va^uhk mi már attól, hogy Magyarországot három és félmilliói koldus országának mondják. Ilyen nincs! A három és félmillió koldus eltűntével is kétségtelenül bebizonyosodott, hogy életszínvonalunk mennyire emelkelik. Az egyéni takarékosság vfnalán tehát kezdeményezőként > a főváros is felléphet, éspmdig elsősorban úgy, hogy megalakítja a tanácsi takarékossági bizottságokat, amelyek az élet minden területén ebben as irányban dolgoznának. A takarékosságot szolgálja az úgynevezett átutalási be- tétköryv is, amelyet most vezettek be Budapesten. A tervszerű gazdálkodást szolgálja az, hogy akinek gáz-, villanyszámlája és egyéb üzemi fizetnivalója van a hónap folyamán, az ezekre a kii adásokra szükséges pénzt a hó e le jén|egy szerre fizeti be a postára, m __________________________________________
