1989. március (számozatlan) / HU_BFL_XIV_47_1

évre ismétlődik a kép: munkásőrök, ifjúgárdisták, egyenruhás rendőrök és civil ruhás nyomozók, fényképészek, rejtett videokamerák a szobor körül - és fiatalok, idősek nemzetiszínű szalaggal vagy kokárdával. Az 1 972-es útvonal alapján formálódik és hagyománnyá válik az ünneplés menetrendje is: Délben Petőfi-szo- bor - Kossuth Lajos tér - Örökmécses - Bem-szobor - Kölcsey-szobor, este fáklyásmenet a Lánchídon át a Budai Várba.

Egyedül maradtak a fiatalok - 1 985—86 —ig még a demokratikus ellenzék sem csatlakozott hozzájuk -, de elszántságuk és kitartásuk erősebbnek bizonyult, mint az ósdi rend védelmezőinek minden brutalitása. 1 982 . március 15: egy kisgyermek mondja el a "Nemzeti dal"-t a szobornál. 1 983. március 15: Szegeden letartóztatják, bíróság elé állítják és felfüggesztett börtönbüntetésre ítélik a fiatalkorú Benda Balázst egy "korszerűsített" 12 pontos márciusi kiáltvány kiragasztásának vádjával, de Budapesten a tömeg megakadályozza a

letartóztatásokat és a belügyesek leállított kocsijából kiment egy őrizetbe vett fiút. 1984. március 15: ismét akad előállítás, rendőri figyelmeztetés, de sok helyen túlénekelik a spontán megemlékezés zavarására szolgáló hangszórók harsogását. 1985. március 15: már ezrek szavalják közösen a "Nemzeti dal"-t, énekelik a Himnuszt, Szózatot és a Székely Himnuszt a Petőfi-szobornál. 1986. március 15: a rendőrség megint brutálisan támad a sokezer ünneplőre. Délelőtt elhurcolják a megbírságolt szamizdat-kiadók számára pénzt gyűjtő Diószegi Olgát, szétzavarják a Kölcsey-szobornál ülősztrájkolókat, délután pedig a láncba fejlődött motoros és gyalogos rendőrök csapdát állítanak és a hírhedt "lánchidi csatá"-ban agyba-főbe verik a felvonulókat, majd többjükre pénzbírságot szabnak ki. 1987. március 15: házkutatások és hatósági eljárások, megfélemlítések előzik meg az ünnepet, de az INCONNU Független Művészeti Csoport mégis emlékestet rendez magánlakásban, 15-én délben pedig Jakab Lajos és Philipp Tibor zászlót bont a Petőfi téren, majd ezrek előtt mond beszédet Cadó György és Pákh Tibor a Kossuth-szobornál, az örökmécsesnél és a Bem-szobornál. 1 988. március 15: a politikai vezetés példátlan hisztériát kelt. Házkutatások, fizikai bántalmazások, rendőri figyelmeztetések, rágalmak a sajtóban, transzparenselkobzások, őrizetbe vételek. Tízezrek tüntetnek mégis a szabad és független Magyarországért. Ott vannak már közöttük az ellenzéki szervezetek szószólói is, akik a politikai vezetők lemondását és szabad választások kiírását követelik utcai beszédeikben. A Bem téren felolvassák a Demokrata című független lapnak - az előző évhez hasonlóan 1988-ban is közzétett - 12 pontját, amely már október 23-a piros betűs ünneppé nyilvánítását is követeli. A rendőrség felvonultatja erőit, de tartózkodik a beavatkozástól, csupán az esti fáklyás, várbeli menetet zavarja meg. A pártvezetés még mindig játszik a tűzzel, de végül is nem mer tűzvészt okozni.

"Ezernyolszáznegyvennyolc, te csillag.

Te a népek hajnalcsillaga!...

Megvirradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka."- 4 -