1989. február (számozatlan) / HU_BFL_XIV_47_1
í JL CC <PJ*TÍ>£f JR» Srerkesitö: Krassó György * 24/D Little Russell Street * London, WC1A2HN • Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 1989. február 14. Megrótta, de "bizalmáról biztosította" Pozsgayt a Központi Bizottság Szent a béke, minden marad a régiben! - erre a sovány eredményre jutott az MSZMP Központi Bizottsága, miután Kimmel Emil szóvivő nyilatkozata szerint "történelmi felelősségének teljes tudatában" tanácskozott két napon keresztül. "Pozsgay-ügy nincsen" - mondotta az ülés befejeztével Crósz Károly a magyar rádióban, és miért is lenne, hiszen mindkét fél óvatosan visszalépegetett kezdeti harcias nyilatkozatai után és a párt sztálinistái és neo-sztálinistái is elismerik már, hogy - mint Grósz Károly kifejtette - többet kell a jövőben foglalkozni azok szerepével, akik jószándékúan csatlakoztak a később - úgymond - ellenforradalmivá fajult felkeléshez. Az ún. "történelmi albizottság" vitatott tanulmányát hamarosan megjelentetik a Társadalmi szemle c. folyóirat különszámaként. Nem hullottak fejek a porba és nem szakadt a párt sem ketté, sem háromfelé, amint azt egyes naív nyugati sajtótudósítók tudni vélték. A kompromisszumos formulát már korábban - a Politikai Bizottság ülésén - kidolgozták. Akármilyen széthúzás is legyen a pártvezetésben a hatalom megtartása érdekében követendő taktikát illetően, megint erősebbnek bizonyult az összetartó erő: a szabadságtól és a nép megmozdulásától való félelem. A Központi Bizottság előtt tartott előadói beszédében Grósz Károly élesen támadta a sajtóban és más tömegtájékoztatási intézményekben dolgozó "kis létszámú, de hangadó csoportokat", amelyek - szerinte - hangulatkeltést folytatnak a párt és a kormány politikája ellen. Grósz túl gyorsnak ítélte a politikai reformok folyamatát, fellépett az "öncélú" reformok követelése ellen, és hosszú ideje nem használt hangnemben beszélt az ellenzéki, alternatív szervezetekről és azok "szélsőséges elemeinek uszító magatartásáról". A főtitkár erősen hangsúlyozta a pártegység és a pártfegyelem szükségességét. Nem utasította el a többpártrendszert, de kiemelte, hogy az MSZMP-nek meg kell őriznie vezető szerepét, a többi pártoknak pedig el kell fogadniuk "a szocializmust mint töténelmi alternatívát", tiszteletben kell tartaniuk a Varsói Szerződéshez tartozást és "társadalmi stabilitásra" kell törekedniük. Pozsgay beszédét a sajtó nem közölte, de utólag adott nyilatkozataiból kiderült, hogy a Központi Bizottságban a fő hangsúly nem a vitára, hanem a pártegység megőrzésére helyeződött. Pozsgay nem gyakorolt önkritikát, de maga sem kívánja a pártszakadást, hanem egy megtisztuló és megújuló pártot szeretne látni. A többpártrendszert a magyar politikai élet gyakorlati tényének tekinti, de ellenzi a szabad választást 1990-ben, mert ebből - úgymond - csak káosz származhatna. Pozsgay az alternatív szervezetekkel való előzetes megegyezést, man- dátumfelosztásos választást javasol, ahol garantálva van "az MSZMP felügyelete a folyamatok fölött". , Ami magát a Központi Bizottság üléséről kiadott viszonylag rövid közleményt illeti, az megrója, de ugyanakkor bizalmáról biztosítja Pozsgay Imrét. A közlemény szerint "1956-ban a vezetés megújulásképtelensége vezetett pplitikai robbanáshoz. Valóságos felkelés, népfelkelés tört ki", de "a kezdetektől fogva elkü- löníthetetlenül jelen voltak a restaurációra törekvő erők, deklasszálódott és lumpen elemek, s október végétől felerősödtek az ellenforradalmi cselekmények". A Központi Bizottság "a kormányzati munka kontrollja" érdekében engedélyezi a többpártrendszert, de "fokozatos, folyamatos átmenetet tart szükségesnek" és "éles politikai harcot" hirdet meg "az ország destabilizálására, nemzetközi érdekeinek veszélyeztetésére törekvők" ellen. A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon fölhasználhatják .
