1989. február (számozatlan) / HU_BFL_XIV_47_1

A kéthetes pártválság tehát nem hozott újat, de szétfoszlatott néhány illúziót. Ha Pozsgay-ügy egyelőre nincs is, 56 ügye továbbra sem kerül le a napirendről, és aki nem tudta volna, most láthatja: nem a párttól kell várni a forradalom elismerését. Már maga az a tény, hogy egy 56—taI kapcsolatos óvatoskodó kijelentés távoli földrészekig elhallatszó vihart okozhatott, és hogy a "népfelkelés" kifejezéssel élő nyilatkozó olyan népszerűségre tehetett szert, hogy az utcán gyűjtöttek aláírásokat támogatására, megint megmutatta, hogy ma is a több mint három évtizeddel ezelőtti követelések a legidőszerűbbek: a szabadság és a függetlenség követelése. Megmutatta az elmúlt néhány nap azt is, hogy nincs a magyar társadalomnak egyetlen olyan osztálya vagy rétege, egyetlen olyan szervezete vagy mozgalma sem amely bízna abban a pártban, amely ma is monopolista hatalmat gyakorol, de maga a párt sem bízik saját magában. Pozs- gay Imre teljes egészében úttévesztésnek minősítette az elmúlt negyven évet, Berecz szerint a párt nem egészen alkalmas a folyamatok irányítására, Crósz Károly pedig elmondotta, hogy a pártnak nincsen programja és a közeljövőben nem is lesz. Fényt vetettek ezek a napok az egyes pártvezetők egyéniségére és következetességére is: Crósz Károly - a Politikai Bizottság álláspontját képviselve - hirtelen fordulattal tegnap a többpártrendszer bevezetése mellett tört lándzsát, míg Berecz János, a párt ideológiai titkára - miután kecses sasszé- lépéssel átpenderült Pozsgay oldalára - mélységesen hallgatott 1956-nak a pártvita tárgyává előlépett értékeléséről. Újabb oldaláról mutatkozott be a magyar glasz- noszty is: az ország jövőjét illető legfontosabb döntéseket változatlanul hírzárlat mellett, titokban hozták meg. A Központi Bizottság kétnapos tanácskozásán a felszólalásra jelentkezettek túlnyomó többsége nem kapott szót, és a tényleges határozatok egyezkedésekkel, kompromisszumokkal már két nappal korábban zárt, párnázott ajtók mögött születtek meg a Politikai Bizottságban.

Világosabbakká váltak Moszkva eddigi hallgatásának okai is. Úgy tűnik, hogy a szovjet pártvezetés távol áll attól, hogy egységes legyen: Bogomolov akadémikus nyilatkozatot adott, és elképzelhetőnek minősítette, hogy Magyarország osztrák vagy svéd mintájú demokráciává váljék, ugyanakkor viszont - közvetlenül a Központi Bizottság ülése előtt - a Kreml váratlan támogatást nyújtott Crósznak, "rendkívüli, sürgős" közleményt adott ki a TASSZ arról, hogy Corbacsovval való találkozásra hívják meg őt.

Nem változott tehát semmi, és ez azt jelenti, hogy minden változik tovább. A hatalomban tovább folytatódik a torzsalkodás, és egyre hangosabbak lesznek a nép követelései. A pártállam érzi a veszélyt: ezért rendezte meg a hivatalos szakszervezet nagy hirtelenséggel a MÁV Északi Járműjavító Üzemében a többezer fős munkásgyűlést, és ezért kaptak vissza a dolgozók néhány morzsát közvetlenül a KB-ülést megelőzően.- 2 *