1988. május (109-137. szám) / HU_BFL_XIV_47_1
- - - ■ -----------------—----------1 £ £ «L ©KTÍ>©íEÜ» \ 1 f/i\ Ílí^ív? 33ASA G> S&a'G'® ~ (\[1 1\\ IXtjdJlíl2íSSíi?z^£í? © aa(DÍ@/j\*M\ Szerkesztő: Krassó György ‘ 24/D Little Russell Street * London. WC1A 2HN * Tel. 01-430 2126 (külföldről 441-430 2126) 129/1988 1988. május 20. Budapesti megemlékezés a recski kényszermunkatáborról A Rákosi-rendszer legkegyetlenebb politikai internálótáboráról, a recski kényszermunkatáborról hosszú évtizedekig egy szót sem volt szabad kiejteni Magyar- országon. A tábor egy volt foglya - amikor a nyugdíjhoz szükséges szolgálati idő több éves szünetelésének okát próbálta igazolni - még a nyolcvanas években is azt a választ kapta az illetékes hatóságoktól, hogy ilyen büntetőtábor- 5 ról nincsen tudomásuk. Nyugaton azonban egyre több könyv és visszaemlékezés látott napvilágot, 1 985-ben az INCONNU Független Művészeti Csoport Budapesten recski emlékkiállítást rendezett, egy független kiadó pedig fényké- ( pekkel illusztrált szamizdat kötetet hozott forgalomba a hírhedt táborról, és végül egy legális magyar folyóirat is megjelentetett róla cikket. Most - május 19-én este - került azonban Magyarországon először sor arra, hogy nyilvánosan meghirdetett műsorral emlékezzenek meg Recskről; a már korábban is oly sok jó ügyet felkeroló Jurta Színházat több mint ötszázan - köztük Nyugat-Európából hazalátogató volt foglyok és budapesti fiatalok - töltötték meg este 7 órától egészen éjfélig. A dokumentumműsor irodalmi összeállítással kezdődött. A színházi együttes tagjai részleteket olvastak fel a recski tábor volt foglyainak - főleg a Kanadában élő Faludy Györgynek - visszaemlékezéseiből és verseiből, korabeli rendőrségi vallomásokból, majd lejátszották volt ávósokkal a közelmúltban készített interjúk hangfelvételeit. Azok nézetei mindmáig nem változtak: a népi demokrácia megvédéséhez - mondják - szükség volt e táborokra. A műsor szünet utáni második részében a Recsken raboskodók közül elevenítették fel négyen az emlékeiket, felidézve azokat az eseményeket, tragédiákat, amelyeknek tanúi voltak. Kéri Kálmán volt vezérkari ezredes elmondotta, hogy őt már 1945-ben letartóztatták, s habár rövid időre még szabadlábra került, végülis Kistarcsára internálták, majd a recski táborba vitték. A Nyugat-Né- metországból érkezett Benkő Zoltán és a Budapesten élő - a kommunista rendszer üldözöttjei elleni diszkriminációs nyugdíjrendelkezések miatt hatvanöt éves * korában még mindig aktívan dolgozó - Zimányi Tibor közgazdász a háború végén egy antifasiszta ellenálló diákcsoportot vezetett, de később az államvédelmi hatóság letartóztatta őket. Fővádlottjai lettek volna a diákság megfélemlítésére szolgáló koncepciós ifjúsági pernek, amelynek megrendezésére azután nem került sor, ők azonban Recsken találták magukat. Böszörményi Géza filmrendezőt - akkoriban egyetemi hallgatót - nem kevésbé érte váratlanul a letartóztatása. Őt kémkedéssel vádolták. Tűzkövet vett egy barátjától, és az ÁVH logikája szerint mindkettőjüknek kémeknek kellett lenniük, mert tűzkövet ezi- dőtájt csak Bécsben lehetett beszerezni. A hallgatók sok kérdést tettek fel. Volt foglyok több részlettel egészítették ki az előadókat, elmondották például, hogy évek során át egyetlen értesítést küldhették csak hozzátartozóiknak, s ebben meleg ruhát kérhettek. Amikor azonban a csomagok megérkeztek, az ÁVH azonnal elrabolta azokat tőlük. Az a naiv kérdés, hogy később, a Kádár-rendszerben felelősségre vonták-e a nyomozókat és rabtartókat, a volt foglyokból csupán derültséget váltott ki. Amikor pedig azt tudakolta a hallgatóság, hogy él-e bosszúvágy a volt rabokban, Kéri Kálmán így válaszolt: "Megbocsátok mindent, de elfelejteni semmit sem tudok." A "Magyar Október Tájékoztatószolgálat" jelentéseit az előfizetők - a forrás megjelölésével - akár teljes egészükben, akár kivonatosan szabadon felhasználhatják.
