1987. Különkiadvány, 1987.03.12. / HU_BFL_XIV_47_1
fel, a Népszabadság, »z Űj Tükör, az Élet é* Irodalom ő* a Magyar Nemzet Ilyen irányú próbálkozásának tapasztalatai azonban azt mulatják, hogy a közvéleményben ellentmondásos hatást vált ki minden olyan vita, amely nem iámért nézetekkel, nem hozzáférhető írásokkal szemben folyik. Abból a törekvésből kiindulva, hogy ne „értékeljük fel** az ellenzéket, vagyis, hogy ne mi csináljunk „reklámot" bizonyos akcióknak, s ne mi terjesszünk bizonyos nézeteket, az a gyakorlat alakult ki, hogy csak a párttagság egy része, a pártapparátusban, valamint a tudományos-kulturális élet intézményeiben és a sajtó, a tömegkommunikáció területén dolgozó kommunisták, az intézmények, szerkesztőségek vezetői kaptak szóbeli tájékoztatást az ellenzéki csoportok jelentősebb visszhangot kiváltó akcióiról Ez az infört mációs gyakorlat nem számolt azzal, hogy az ellenséges rádióállomások az ellenzéki akcióknak és kiadványoknak széles körű publicitást biztosítanak. Ennek következtében a párttagság nagyobb része — amely lényegében semmilyen^ tájékoztatási nem kapott az ellenzéki tevékenységről —L_az_cllenséges rádióadásokból*vagy szóbeszédekből szerez tudomást az egyes ellenzéki akciókról. A politikánkat támogató közvélemény nem rendelkezik hiteles információkkal az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységéről, annak méreteiről és társadalmi veszélyességéről sem; nem világosak a számára az ellenzéki-ellenséges tevékenység „kritériumai”; az ellenzéki-ellenséges tevékenység egészének és az egyes akcióknak a „kezelése”, ezért az ezekkel kapcsolatos politikai megfontolások eseti jellegűnek tűnnek a számára. 4. Az. hogy az ellenzéki-ellenséges csoportok tevékenységéről, és az ellenük foganatosított intézkedésekről az esetek többségében a hazai nyilvánosság nem kapott tájékoztatást, külföldre irányuló propagandánkat is korlátozta. Ennek következtében az ellenzéki akciókról és az ezzel kapcsolatos politikai és hatósági intézkedésekről szóló hiradast és az események kommentálását is átengedtük az ellenséges hírforrásoknak. Nem kaptak megfelelő tájékoztatást az ellenzéki tevékenységről és ezzel kapcsolatos álláspontunkról a tőkés országokban dolgozó külképviseleteink sem. Emiatt nem volt módjuk, hogy az egyes tőkés országok mértékadó.politikai köreit és sajtóját időben cs hitelesen informálják. 5. Az ellenzéki-ellenséges tevékenységgel szembeni következetesebb és egyértelműbb fellépési nehezitetette, hogy e csoportok tevékenységének és nézeteinek a megítélésében az elmúlt években a párton belül nem volt és ma sincs meg - a szükséges eszmei-politikai egység. Az ellenzéki csoportok képviselőinek nézetei időnként a párton belüli vitákban is felbukkannak; egyes párttagok — számuk nem nagy — szerepet vállalnak ellenzéki akciókban és megmozdulásokban; kapcsolatot tartanak az ellenzéki csoportok prominens, képviselőivel. Nem egységes a különböző ellenzéki csoportok veszélyességének megítélése sem: vannak, akik csak a polgári radikális csoportosuláshoz tartozókat tekintik „ellenzéknek", s úgy ítélik meg. hogy az ún. nemzeti radikális csoportosulás lényegében ma is a szocializmus platformján áll; mások a polgári radikálisoknak a „gazdasági reformok” és a „demokratizálás" iránti elkötelezettsége miatt elnézőbbek ezzel a csoporttal szemben, es „gaz- daságellenes”, a társadalmi reformok iránti közömbös beállítottságuk, valamint nacionalizmusuk miatt a nemzeti radikális irányzathoz tartozókat tartják a veszélyesebbnek. Véleménykülönbségek vannak a párton belül az ellenzéki-ellenséges csoportok elleni fellépés módszereit illetően is. Az ellenzéki-ellenséges törekvésekkel szembeni eredményesebb feílépést nehezíti az is, hogy a tudományos és kulturális élet intézményeinél, a sajtóban és a tömegkommunikáció terén dolgozó kommunisták és vezetők nem egységesen Hélik meg a mai társadalmi politikai és ideológiai helyzetet, ennek következtében az ellenzéki tevékenységet sem, s egy részük politikailag érzéketlen vagy elnéző az ellenzéki megnyilvánulásokkal szemben Ez is hozzájárult a publikációs normák fellazulásához A sajtóban, különösen az irodalmi-kulturális lapok egy részében megjelennek politikailag problematikus, sőt ellenzéki megnyilvánulások is. Ezekkel szemben — gyakran politikai kezdeményezés után sem — kerül sor határozott fellépésre, a hibás nézetek válasz nélkül maradnak. Indokolatlanul ritka ilyen esetekben a szerkesztőségek vezetőinek személyes felelösségrevonása. C ___________________________________________- 6 -
