Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)

FÜGGELÉK

terhektől fel nem mentettek, márpedig a szőlők és szántóföldek a városnak falkerítéssel körülvett részében nem létezhettek. Az 5. pontban minden szőlőkről, melyek szintén a város kerítésén kívül voltak, kilenced és tized minden gabonából (mely csak a város kerítésén kívüli szántóföldeken teremhetett nevezetesebb és oly mennyiségben, hogy az úri adózás irántuk fenntartatni érdemesnek találtathatott), tized hasonlóan a bárányokból, melyek csak a kerített városon kívül létezhetett legelőn tartott juhok után szaporodhattak annyira, hogy ezekből is az úri adózás fenntartatott, tizedadás köteleztetik. A 6. pontban a bormérésről a falkerítésen belüli, vagy kívüli községnek legkisebb megkülönböztetése nélkül történik rendelkezés. A 10. az úrbért és munkaváltságot illetőleg pedig szolgálatokat meghatározó pontban azon bér, munkaváltság és szolgálatok az egész városra illetőleg városi lakosságra nézve köttetnek ki, anélkül, hogy fallal kerített város részére és kül hóstyai lakosokra ezen terhek - melyek a 2. pontban minden lakosok által arányosan viselendőnek, ezen 10. pontban pedig különösen a bér, az egy közös elöljáróság által felosztandónak mondatik - elkülönítve szabattatnának meg. Ali. pontban minden javak és polgári telkek iránti szállományi jog (ius caducitatis) az uradalmaknak tartatik fel. A telkek szabad adása-vevése és a városi tanácsnak mindennémü polgári perekre nézvést is bírói hatósága állapíttatik meg, anélkül, hogy a bel- vagy külvárosi szállományokról kerítésen belül vagy kívül fekvő telkeknek adás-vevéséről, belső vagy külső javak iránt folyó polgári perekről legkisebb megkülönböztetés is tétetne. A végső pontban ezenfelül még azon esetre is a város egy testben maradandónak, s egy bírótól függendőnek mondatik, ha az egri káptalan a város iránti jogait hitelesen bebizonyítandja. Továbbá a világosító 8. szám alatti szerződés mindazokat, mik a 6. szám alatti szerződés tartalmazásáról felhozattak, nemcsak nem gyengitvén, sőt erősítvén, ezenfelül a bezáró pontban nyilván azt mondja, hogy a püspök a szántóföldeket és szőlőket a polgári telkek és házokra nézve aránylag felosztandja, éspedig oly megjegyzéssel, hogy ha valamely lakosok valamely szőlőt felfogtak és míveltek volna, ezen szőlő ugyanazon birtokosnak kezénél házához aránylag alkalmaztatva maradjon. Hasonlóan a 9. szám alatti egri káptalannali szerződés is ugyanezeket erősíti, sőt a 2. pontban az Almagyari utcában kiváltság mellett gyakorlott hetivásárokbóli jövedelmek iránti jogát nyilván fenntartja, az Almagyari puszta pedig, mely 1406-ban Zsigmond király alatt adott V. mellett 33. szám alatti másolatban fekvő kiváltságlevélben, azon Almagyarinak mondott vicus seu piatea Eger városában lenni mondatik, a város kőkerítésén kívül létezett és létez. A 3. pontban említetvén a városnak püspöki és káptalani része, ezen pont sem tészen a falon belüli és azon kívüli várostól különböztetést, és az 5. pontban nyilvánságos szavakkal oly malomról van szó, mely akkor is, most is a város kőkerítésén kívül létezett és létez. Az 1695-ik szerződésnek világos szavaiból és félremagyarázhatatlan tartalmából kitűnik tehát az, hogy a szerződés nem csupán a belváros lakosaival, hanem Eger város községével, tehát az akkor már létezett hóstyákon lakott lakosokkal is köttetett. Az egész Eger városa községének ugyanazon egy bírája és tanácsa volt, mindennemű polgári javak iránti perek ugyanazon egy tanács bírósága 161