Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
Az ingóságok közül leggyakrabban ruhaneműt, lábbelit loptak, de kerültek emberek a bíróság elé ruhaanyag, bör és a legkülönbözőbb tárgyak eltulajdonításáért. A női ruhák közül leginkább szoknyát és keszkenőt loptak. Férfiruhák közül leggyakrabban mentét vagy kalapot. Gyakori volt a drágább felsőruhák, köpenyek, ködmönök és különösen a bundák lopása. A lábbelik közül a csizma, topánka és saru lopásáról vannak adataink. Sok ilyen árut vásárokon loptak. Ezek nagyrészt a vásárbíró elé kerültek, néhány eset kivételképpen a városi bíróság elé. Az ítéletek hasonlóak voltak a terménylopásokért hozottakkal. 35 6 Pénzlopási esetre inkább csak példát lehet említeni. 1727-ben egy asszony a lányát és egy másik fiatal nőt rávett, hogy Huszti Panna kamrájából egy máriást, majd 20 vonásforintot lopjanak el. Az anya elköltött 6 forintot, a maradékot visszaküldte a ládába. Őt mint felbujtót és orgazdát 40 pálcaütésre, a két leányt pedig 24-24 pálcára ítélte a bíróság. 35 7 Ma betöréses lopás a neve az olyan tolvajlási eseteknek, melyeket házba, pincébe vagy boltba való behatolás útján követtek el. Bortermő vidékről lévén szó, gyakran törték fel a pincéket. A kerülőket anyagilag és fegyelmileg is felelőssé tették a szőlőhegy biztonságáért. Ritkábban fordult elő vásári sátrak, fabódék feltörése, talán Egerben is azért, mert ezeket jobban őrizték. 35 8 A kevés ismert alkalommal nem szabtak ki jelentősebb büntetéseket, mint az ingóságok eltulajdonításánál. Egy kivétel volt, 1777. április 28-án, amikor több legényt ítéltek el pincefeltörésért. Hat hétig börtönben voltak, és azután vasban takarították a piacot. ítéletük az volt, hogy a város hóstyáján kaptak 10-10 pálcát, azután visszakerültek az áristomba, ahol június 25-ig maradtak, s akkor ismét 30 pálcát kaptak a piacon. 35 9 Különlegesen szigorú elbírálás alá esett a XVIII. század elején a szentségtörő lopás. 1706. április 27-én elhangzott városi ügyészi vádbeszéd szerint egy nőszemély „megátalkodott és keményített szívnek vakmerőségétől viseltetvén, félretévén és megvetvén a nagy Istennek jelenlétét, úgy az olyan rossztevők ellen való isteni és világi törvényeket... fényes nappal Szent Ferenc szerzetinek Egerben lévő templomát violálni és abból azon templomhoz való öt keszkenőket ellopni és másoknak eladni merészelte". A bíróság, mivel a bűncselekményt bizonyítottnak látta, s a vádlott rossz, fajtalan, csavargó életű is volt, ezért a következő pénteken „elsőbben jobb keze elvágattatván, másoknak, kiváltképpen a templom lopóknak példájára feje vétetik", 36 0 Az istenkáromlás, káromkodás nemcsak az egyház, hanem a városi magisztrátus szerint is halálos bűn volt. A törvények közül az 1563. évi 42. tc. 1. §. első ízben nyilvános megvesszőzést, második esetben botozást, ismétlődés esetén 35 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/6. 27., 118. 35 7 HML Eger v. tjkv. V-l/a/10. 40. 35 8 Kállay 1989. 260-264. 35 9 HML Eger v. tjkv. V-l/a/6. 330., 333., Breznay II. 1934. 69. 36 0 HML Eger v. tjkv. V-l/a/l. 393. 92
