Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
1792. szeptember 26-án a magisztrátus Kovács János elbocsátott katonát, akit Kassán orgazdaságban tapasztaltak és megbüntettek, áristomra ítélte a Szent Mihály napi vásár idejére, hogy nehogy tolvajlásra legyen módja. Egyúttal elrendelte, hogy a szakállát leborotválják. 34 3 A XVII. század végén még igen szigorú a lopás megítélése. 1696-ban Szemeredi Helénát tolvajlásaiért halálra ítélték, mégpedig akasztófára. Ezt a püspöki prefektus „kegyelemből" fővételre változtatta. 34 4 Súlyosbító körülmény volt éjjel, zárt helyről vagy mezőről elkövetett lopás. Halálbüntetést kért Szentgyörgyi István fiskális a tanács 1714. március 20-i ítélőszékén Nyitrai Marinkára és Peko Juditra, akiknek visszaeső elkövetett besurranó tolvajlását súlyosbította az a körülmény, hogy karácsonykor követték el, tehát ünneprontók voltak és különösen nagy, mintegy 200 rénes forint értékben loptak el arany gyűrűket, keleti gyöngyöket és ezüst portékákat. Enyhítő körülmény volt, hogy tettüket a bíróság előtt be is vallották, a lopott tárgyak visszakerültek tulajdonosukhoz és a bűnösök már hosszú időt töltöttek vizsgálati fogságban, ezért a bíróság nem fogadta el a fiskális javaslatát. Nyitrai Marinkát háromszor harminc pálcaütésre ítélte, amit három egymást követő pénteken kellett elszenvednie a város piacán, miután kalodába zárták, s mielőtt a városból kitiltották. Peko Judit bűnét enyhébbnek ítélték, és a vizsgálati fogságban töltött időt kapta büntetésül. 34 5 A visszaeső bűnösökkel mindvégig szigorúbban bántak, akkor is, ha tolvaj nő korábbi vétke más, paráznaság és részegeskedés volt, akkor is, ha a szomszédok „házi tolvaja" volt. Általában több-kevesebb pálcaütésre ítélték, s hogy tartósan megóvják tőlük a lakosságot, kitiltották, illetve hóhérral kicsapatták őket a városból. 34 6 A tettesnél enyhébben ítélték meg a „cimboratársat" vagy a tolvajokkal „társalkodót". Olyan bűnrészest, aki tudott egy plébániai élelmiszerlopásról és a lopott jószágból evett, a büntetését az előzetes rabsággal letöltöttnek vették, de egy évig a városból és a hóstyákról kitiltották. 34 7 Némileg enyhébben ítélték meg a lopást elkövető gyermekeket. Van példa rá, hogy a bíróság a szülőket tette felelőssé a gyermekük által elkövetett lopásért. Súlyosan ítélték meg azt is, ha szolga vagy cseléd a gazdájától vagy szállásadójától lopott. 1717. november 5-én Szendrei Mátyásnét és Vasvári úr szolgálóját, Ilonkát ítélte el a tanács. Szendrei Mátyásnét orgazdaság miatt megvette a lopott búzát - és azért, mert kulcsot is adott a tolvajnak. Ezért őt arra ítélték, hogy az ellopott 4 kila búzát Vasvári úrnak térítse meg és fizessen 12 forint büntetést. Ha a büntetéspénzt nem akarja megfizetni, akkor 24 pálcát kap. Másképp 34 3 Breznay II. 1934. 78. 34 4 Szederkényi IV. 1893.22. 34 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/l 18. 171-178. 34 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 362., V-l/a/15. 18-19. 34 7 HML Eger v. tjkv. V-l/a/7. 12-13. 90
