Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
indoklásába is bekerült. A vádiratot rendszerint latinul vagy magyarul fogalmazták. Egyáltalán nem lehet következetességet tapasztalni nyelvi tekintetben a perek vezetésében. Ugyanazon a peren belül, ugyanazon a napon a vádiratot latinul, az ítéletet magyarul írták, máskor éppen fordítva. Az is előfordult, hogy az egész pert latinul írták. 31 9 Ha a vizsgálat során nem sikerült elegendő bizonyítékot szerezni, nem került sor a vádemelésre. 1720. június 8-22. között folyt a pere a boszorkánysággal vádolt Antal Mihálynénak. A vádiratban a tiszti ügyész kínvallatást, majd máglyahalál kiszabását kérte a letartóztatásban lévő vádlottra. A városi bíróság azonban a vizsgálat után úgy látta, hogy a vádlott inkább bolond, mint gonosz. Ezért büntetlennek mondta ki, de ettől függetlenül arra ítélte, hogy Eger városból és külvárosaiból a hóhér vezesse ki és a határban vesszőzze meg, majd proscribálja. 320 A perfelvétel, azaz a per megkezdésének formaságai: a vádirat benyújtása vagy - s ez a gyakoribb - szóbeli előadása, jegyzőkönyvezése, a vádlott (alperes) megjelenésének és az esetleges ügyvédvallásnak vagy -kirendelésnek a feljegyzése. Az 1730-as évektől a büntetőperekben van néha tanács által kirendelt védőügyvéd. A perbe fogott vádlott (alperes) vagy ügyvédje alaki kifogásokat emelhetett (ez azonban nem gyakori), vagy azonnal érdemben válaszolhatott. A felperes (ügyész) a vád bizonyítására bemutatta az inquisitióról felvett jegyzőkönyvet, önés tanúvallomásokat, illetve kérte ezek hitelesítését, meghiteleztetését. 32 1 Ez a vallomás felolvasását jelentette, majd a bíróság megkérdezte a vádlottat:: fenntartja-e vagy visszavonja azt. A vasban álló vádlott ezt ritkán merte megtenni, mert ez súlyosbító körülménynek számított. A meg nem hiteleztetett vallomásokat a bíróság nem fogadta el. 32 2 Ebben a szakaszban került sor a vádlottnak a tanúkkal való szembesítésére. A bíróság, ha jónak látta, közbenszóló ítélettel elrendelte a vádlott vagy a tanúk megesketését. Nem esküdtek a hivatalnokok (hanem a hivatali esküre hivatkoztak) és a városi polgárok (ők a polgári esküjükre hivatkoztak). Az esküforma szerint a tanú igazmondásra kötelezte magát, félretéve minden atyafiságot, komaságot, szeretetet, haragot, gyűlölködést, félelmet vagy más egyéb nemű emberi tekintetet, csak azt vallja, amit tud, látott, hallott vagy tapasztalt a kérdésben lévő tényről, amiből semmit le nem tagad. Esküre bocsáthatta a bíróság a vádat tagadó vádlottat, vagy még inkább a panasztevő felperest. Esküvel tisztázhatta magát a felperes pl. egy (már említett) teherbe ejtési ügyben. Teljes bizonyítéknak a beismerő vallomást vagy két tanú vallomását vette a városi bíróság. Ha a vádat nem látta bizonyítottnak, felmentőlevelet adott a vádlottnak. 31 9 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 219-222., 318-321. 32 0 HML Eger v. tjkv. V-l/a/7. 88, 97-99. 32 1 Ezt az alperes vagy ügyvédje is kérhette. Kállay 1986. 132. 32 2 HML Eger v. tjkv. V-l/a/8. 25-27. 85
