Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
Erőszakos bűncselekmény esetén szándékosságra utaló jelek voltak-e? Mi volt a cselekmény oka? Viszály vagy verekedés volt-e a felek között? Italoztak-e? Volt-e valami eszköz a feleknél, amivel sérülést okoztak? Gyilkosság esetén: hol feküdt az áldozat? Élt-e még vagy halott volt, amikor a tettes vagy a tanú látta? Sebesülés esetén milyen testrésze sérült meg? Hol látott a tanú vért? Volt-e máshol is, mint ahol az áldozat feküdt? Volt-e még olyan személy a tett színhelyén, akitől érdemlegeset meg lehet tudni a vizsgált bűncselekményről? 31 4 Ennek ellenére előfordult a kihallgatás közben, hogy a gyanúsított mást vagy másról vallott, mint amire a kérdések utaltak. A tanúk száma igen fontos volt, egy tanút általában nem fogadott el a bíróság teljes bizonyításnak. A tanúk leggyakoribb száma kettő volt, több tanú már soknak számított. Nem fogadta el a bíróság, ha a tanúk csak hírből, hallomásból tudtak a cselekményről. Egerben a tanács eleve előítélettel kezelte a különböző társadalmi jogállásúak, esetenként a nők és a férfiak tanúvallomását. 1768. március 7-én állt a bíróság előtt Vincze Maris, aki vallotta, hogy gazdájától, nemes Farkas Páltól van a gyermeke. Mivel a bevádolt ifjú tagadta bűnösségét és esküvel is alátámasztotta állítását, a bíróság úgy foglalt állást, hogy „kurva szavának az törvény előtt hitele nem lévén, másoknak példájára, s magának pedig jobbítására az egri piacon lévő deresben 24 korbácsra ítéli", 31 5 Az első orvosi szemlére Bíró Márton 1703. június 30-i feleséggyilkossága kapcsán sor került, amikor is a tettes által elásott holttestet exhumálták a városi bíró parancsára és a város plébánosa engedelmével. A tetemet megvizsgálták és a sérüléseket részletesen leírták. A tettes és a tanúk kihallgatására az exhumálás előtt került sor, mivel a tettes az istállóban, ahol a gyilkosság történt, elásta a tetemet. A vizsgálat igazolta azokat a tanúvallomásokat, hogy a gyilkos férj italosan már végzetes tette előtt is rendszeresen verte feleségét. 31 6 A gyilkosság esetén tartott orvosi vizsgálatot a Helytartótanács 1726-ban kötelezővé tette. De az orvos élő személyekről is adhatott véleményt a bíróságnak. Ilyen esetről maradt fenn jegyzőkönyv az 1748-ból, amelyben az egyik fél saját sebeivel bizonyította egy verekedés megtörténtét. 31 7 A bíróság előtti perszakasz a perfelvétellel, illetve a vádirattal kezdődött. A XVIII. század elején gyakran találkozunk a protocollumokban olyan bejegyzéssel, ahol a perfelvételt latin nevével külön megjelölik. 1701. november 7én és 1702. február 7-én is „levata causa" bejegyzéssel kezdik a pert. 31 8 A vizsgálati szakaszt a vádirat zárta le. Ennek összeállítása kezdetben a bíró, a jegyző, később a városi ügyész feladata volt. A vádat rendszerint az esetleírásra alapozták, csaknem mindig jogszabályi hivatkozással, ami gyakran az ítélet 31 4 HML Eger v. ír. V-l/b/75. B. LII. a. 48. 31 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/28. 294. 31 6 Eger v. tjkv. V-l/a/l 314-316. 31 7 HML Eger v. tjkv. V-l/a/15. 9. 31 8 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 168. és 182. 84
