Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT FELÉPÍTÉSE
fori) m Ez az első előfordulása a tisztségnek, melyet többször is szabályoztak másfél évszázad alatt, s ezért a város levéltárában gazdag iratanyag maradt fenn róla. Az első utasítást 1702. május 2-án bocsátotta ki a tanács Koczka István vásárbíró és Sándor Márton „kis vásárbíró" részére. A vásárbíró általános feladata volt, hogy a piacra vigyázzon, s ezáltal a városban nagyobb bőség legyen. Az érkező szekerek után, bármilyen árut is hoztak, szekérállás-bért és vámot kellett szednie, egyenként négy polturát. A városon átmenő, de itt nem vásározó szekerek vámja 6 dénár volt. Amit eladni hoztak, azt harmadnapig senkinek sem volt szabad sem a városban, sem a városon kívül egy tételben megvenni 12 forint büntetés terhe mellett, melyet a vásárbíró szedett be. Singet, mérőt, iccét és fontot adott ki az árusoknak, s ellenőrizte, hogy senki ne mérjen más mértékkel, mint amit a tanács előírt. A vajat, mézet, pálinkát, lencsét, borsót, szilvát vagy egyéb gyümölcsöt az árusoknak öreg iccével kellett mérniük. A városi mércék használatáért díjakat szedett. Árpát, búzát, zabot, kölest, lencsét, borsót - nagy tételben - a város mérőjével mérjék, de ennek bérleti összegét egyelőre nem írták elő. A mészárszékek felügyelete is a vásárbíró feladatai közé tartozott, beleértve a húsárak limitációját és a mértékek ellenőrzését. Szombati napokon minden kufártól és boltostól egy dénárt kellett beszednie, és valamennyit a fazekak, faedények árusaitól is. Ha halat, gyümölcsöt és egyéb aprólékos dolgot hoztak, a vásárbírónak ügyelnie kellett arra, hogy a földesúrnak ezekre elővásárlási joga volt. A kis vásárbíró a város főbírája mellett ténykedett. A beidézett pereskedőket, a tanúkat, az adósokat értesítette. Felügyelte a városi börtönt. 18 5 A vásárbírák a többi hivatalnokokhoz hasonlóan esküt tettek, melynek szövegét 1704. június 11-ről megőrizte - bár töredékesen - a tanácsjegyzőkönyv. 1 8 1710. április 16-án, mivel Miklós tizedes, aki egyúttal vásárbíró is volt, súlyosan megbetegedett és nem tudta ellátni feladatait, ezért helyére felgyógyulásáig Paplancsináló Péter tizedest helyettes vásárbíróvá tették. 18 7 1718. január 17-én a tanács ismét szabályozta a vásárbírák teendőit. A magisztrátus regesztrumot biztosított részükre, amibe minden piaci - pénzbeli, természetbeli - jövedelmet be kellett írnia, s hogy kitől, honnan és milyen termék érkezett. Erről jelentést kellett tenniük a bírónak, lehetőség szerint naponta, de legkésőbb a szombati napokon. A befolyt jövedelmekkel el kellett számolniuk. Ha valakitől nem hajtották be a vámot, nekik kellett a hiányt megfizetniük. Tiltották, hogy bármilyen befolyt jövedelmet a saját hasznukra fordítsanak. A piacon kötelességük volt a rendre vigyázni. Ha megintéssel nem bírták jobb belátásra a veszekedőket, verekedőket, akkor jelenteniük kellett a bírónak vagy a tanácsnak. Mivel két vásárbíró volt, ezért az egyiknek a bíró mellett kellett tartózkodnia, míg a 18 4 HML EÉGlt. XII-3/a/58. Liber 58. 18 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 193-195. 18 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 352. 18 7 HML Eger v. tjkv. V-l/a/5. 114. 55
