Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
megengedték, hogy a mesterek egy vagy két évvel hamarabb felszabadítsák inasaikat, ha maguk pénzéből fizetik. 54 0 1793. július 23-án a tanács a céhszabályzatra hivatkozva úgy döntött, hogy elveszi az inast Lajbner József szűcsmester özvegyétől, mivel a megözvegyültek csak a mesterséget vihették tovább legényeikkel, de inast nem tarthattak. 54 1 1797. augusztus 27-én a kalapos mesterek egyezségre jutottak az inasok és legények foglalkoztatása ügyében és azt a város tanácsához beadták jóváhagyásra. Öt éve problémájuk volt, hogy egyik a másiktól elcsalogatja a legényt vagy az inast, s ennek a gyakorlatnak a tiltására, illetve szabályozására vonatkozó pontjaikat terjesztették elő. Egyúttal persze a kontárok inasfogadása ellen is felléptek. 54 2 Egyedül a kalaposoknál tudunk arról, hogy a városvezetés beleszólhatott céhalakulásba. A XVI11. század végéig nem volt nekik önálló céhük, s ezzel az 1782. év végén kísérleteztek. A püspök rendelkezése szerint a felállítandó céh artikulusait be kell mutatniuk a városi tanácsnak, hogy az véleményét írásban küldje meg az úriszékhez, amely ennek alapján fog dönteni. 54 1 A magisztrátus és a céhek közötti közvetlen kontaktus a céhbiztosokon keresztül valósult meg. A városi tanács - többnyire a belső tanácsból - biztosokat nevezett ki az 1730-as évektől, mindig annyit, hogy egy-egy biztos (commissarius) egy meghatározott céh ügyeivel foglalkozott. 54 4 A magisztrátus nevében nekik volt joguk beleavatkozni a céhek életébe. Csak az ő beleegyezésükkel lehetett céhgyülést összehívni, s ott érvényes határozatot hozni. A céh vezető tisztségviselőit csak az ő jelenlétükben lehetett megválasztani. Céhtagok közötti vitás ügyekben döntést hozhattak, melyet jelentettek a magisztrátusnak. 1754. június 28-án Rottenstein Ferenc püspöki prefektus úgy rendelkezett, hogy a céhek a továbbiakban a céhládájuk egyik kulcsát kötelesek a céhcommissariusnak adni, a másik pedig a céhmesternél legyen. Ettől kezdve a céhmester a commissarius nélkül nem nyúlhat bele a céhládába. 54 5 A commissarius munkájáért elvileg nem járt díjazás. Ha valamelyik céhtag érdekében rendkívüli céhgyülést hívtak össze, akkor már megjelenésenként fizetni kellett neki. 1781-ben minden egyes alkalommal 30-30 krajcárt. 1769. április 26-án viszont egy kőfaragó ezért másfél rénes forintot fizetett céhnek. 54 6 54 0 Breznay II. 1934. 239. 54 1 HML Eger v. tjkv. V-l/a/57„ Breznay II. 1934. 241. 54 2 HML Eger v. ir. V-l/b/187. B. CX. b. 944. 54 3 HML Eger v. ir. V-l/b/155. B. XCVII. a. 95. 54 4 Elsőként a szabócéh 1736-ban megerősített alapszabálya írta elő, hogy „tartozni fog a céh magának egy commissariust a városi tanácsbéliek közül kikérni". HML Eger v. ir. V-l/b/25. B. XVIII. a. 25. 54 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/18. 94. 54 6 HML Eger v. tjkv. V-l/a/29. 79-80. 125
