Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
privilégiumunk ellen, szabadosan mesterségüket folytatják. Annyira elszaporodtak a kontárok, hogy miattuk mesterségünk által kenyerünket alig kereshetjük," 53 4 Az 1770. január 2-i rendelet szerint tilos ,fusseroknak", vagyis kontároknak kézműves mesterséget folytatni különös engedély nélkül. Amennyiben ez megtörténik, a gyártott terméket elkobozzák és a bűnöst 6 forintra büntetik, mely összeget az ispotály működtetésére fordítják. 53 5 1783. szeptember 20-án a puskacsinálók azzal fordultak a tanácshoz, hogy Szettenreich József kontárnak, aki korábban a várban dolgozott, a vár különállásának megszűntével városi hatáskörben tiltsák meg a - túl olcsó munkavégzést. 53 6 1797. augusztus 27-én a kalaposok által a város magisztrátusához jóváhagyásra beadott egyezséglevelükben leírják, hogy a kontároknak nem szabad inast fogadniuk, mert azt nem tudják kontár mivoltuk miatt felszabadítani. Azért is tiltják a kontárnál való tanulást, mert az csak a kontárok számát szaporítaná. 53 7 A szűkös piac folytán a rokon szakmák művelői is konfliktusba kerülhettek. 1802. február 3-án süveges mesterek engedélyt kértek a tanácstól, hogy kalapokat is készíthessenek, mivel a gyapjú magas ára miatt csupán a süvegek készítéséből nem tudnak megélni és adót fizetni. Hivatkoztak más városok hasonló gyakorlatára. Végül a város tanácsa a kalaposok mellett foglalt állást, mondván, hogy Egerben annyi a kalapos, hogy nemcsak az ide valókat, de a környékbelieket is el tudnák látni. Az úriszék az elé felterjesztett tanácshatározatot 1802. június 16án megváltoztatta arra hivatkozva, hogy sem a kalaposoknak, sem a süvegeseknek nem volt Egerben céhprivilégiuma, és a süvegeseknek eddig is nagyon kevés volt a munkája, készítettek, árultak is kalapokat. 53 8 Az inaskodás feltételeit, a legények ügyeit rendszerint maguk a céhek szabályozták és intézték. A tanács elé került ellenben annak a mesternek az ügye, aki nem megfelelőképpen tanította inasát. 1770. december 14-én tárgyalta a magisztrátus egy Ungvárról származó árva fiú ügyét, akit a mestere öt fertály esztendőn keresztül semmire sem tanított, csak kocsiskodásra használta. Ezért a tanács úgy döntött, hogy elveszi tőle az inast, s kötelezték, hogy a fiúnak szolgálataiért 12 forint 30 krajcárt fizessen. 53 9 1778. január 9-én tárgyalta a tanács Hontella János cipőcsináló és a céh beadványát. Hontella egy évvel előbb fel akarta szabadítani inasát, mert az jól, szorgalmasan tanult. A céh ezt csak akkor akarta engedni, ha a negyedik inasesztendő díját is megfizeti a fiú a gazdájának, de külön a céhnek is ad tíz forintot. A magisztrátus nem értett egyet a céhvei, mivel a céhek artikulusai 53 4 Szántó 1965. 258. 53 5 HML Eger v. tjkv. V-l/a/30. 5-6. 53 6 HML Eger v. ir. V-l/b/222. CXXXIV. a. 588. 53 7 HML Eger v. ir. V-l/b/187. B. CX. b. 944. 53 8 HML Eger v. ir. V-l/b/207. B. CXXIV. 385. 53 9 HML Eger v. tjkv. V-l/a/30. 157-158. 124
