Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
még a szabók és posztónyírók artikulusait erősítik meg, ugyanakkor 1736-ban már a szabókét. 52 2 1780-ban már 22 céh működött Egerben, szigorúan körülírt szabályzattal és merev kikötésekkel. A XVIII. századi egri céhrendszer azonban egyre inkább gátolta a fejlődést. Szabályzatuk a mestereknek szinte minden tettét előírta. Meghatározta az árakat és a béreket, a legények és inasok számát, szigorúan büntette a céhszabályok megsértését. Vitathatatlan, hogy a céhek az ipari termékek minőségét is védték, mégis elsősorban tagjaik érdekeit tartották szem előtt. 52 3 A XVIII. század végén lényeges változás következett be az egri kézművesek életében. A század nyolcvanas éveiben befejeződtek a városban a nagy építkezések. Gazdasági pangás következett be, ami kíméletlen kenyérharcot eredményezett, s a dekonjunktúra áthúzódott a XIX. század első évtizedeire is. A város magisztrátusa, ahol panaszaikat, kívánságukat elsősorban előadhatták, nem volt olyan önálló döntési helyzetben, hogy valamiféle új gazdasági stratégiát alakíthatott volna ki. De maguk az iparosok sem akartak újat, mást, mint a XVIII. század közepén volt. 52 4 A konkurenciaharc élesebbé válása magyarázza, hogy a városi tanácsnak főként a XVIII. század végétől kellett sokat foglalkoznia az iparüzők gondjaival. Különösen feltűnően megszaporodtak az egri és a másutt lakó kézművesek, valamint a kontárok ellentétei. 1788. november 18-án a fazekas mesterek kérték a magisztrátust, hogy a minoriták régi sekrestyéje előtt árulhassák, sőt egy új „kalyibában" tárolhassák is edényeiket. 52 5 1792. november 24-i beadványukban az egri kalapos mesterek kifogásolták, hogy hetivásárokban a helyek megtartása nem történik úgy mint eddig, hogy az öregebb mesterek árultak az első helyeken, az ifjak utánuk, majd az idegenek, a , fuserok". 52 6 1790. június 14-én a fazekasmesterek kérik, hogy a magisztrátus szabályozza a „külső" fazekasok árulási idejét. Különösen a miskolciak veszélyeztetik őket, mivel Egerben minden rendtartás nélkül szabadon árulnak, mint otthon. Előlük, az egriek elől veszik el a kenyeret. Kérik a tanácsot, hogy az idegenek csak a hét bizonyos napjain árulhassanak. 52 7 1805 augusztus 9-én két egri mézeskalácsos fordult a tanácshoz azért, mert egy rozsnyói mézeskalácsos és gyertyaöntő mester az országos vásárokon kívül is gyertyát hoz be a városba. Panaszolják, hogy egy házaló zsidó is hasonlóképpen veszélyezteti megélhetésüket. A tanács mielőtt döntést hozott, utána nézett annak, 52 2 HML Eger v. ir. V-l/b/1. B. I. 69., V-l/b/2„ B. II. a. 74., V-l/b/3. B. III. 33., 36., 80., V-l/b/21. B. XV. a. 32., V-l/b/23. B. XVI. 13. 52 3 Nagy 1978. 215. 52 4 Lénárt 1975. 156. 52 5 HML Eger v. ir. V-l/b/122. LXXXII. a. 455. 52 6 HML Eger v. ir. V-l/a/155. B. XCVII. a. 95. 52 7 HML Eger v. ir. V-l/b/135. B. LXXXVIII. b. 992. 122
