Nemes Lajos: Eger város önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 16. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT MŰKÖDÉSE, HATÁSKÖRE
10-én létrejött ún. örökös egyezség szerint a város örökös birtokába bocsátották az eddig haszonbérelt legelöket. 51 8 A város magisztrátusának a legelőterület biztosítása mellett az is feladata volt, hogy a megszerzett, bérelt legelökön az állatok legeltetését, azok őrzését megszervezze. Először 1699. március 30-án fogadtak fel csordásokat és ménes pásztorokat, akik esküt is tettek. A legeltetett állatok után a tulajdonosoknak fizetniük kellett, ez fedezte a legelő bérleti díját és a pásztorok bérét. Akkor minden szarvasmarha után 27 dénárt és fél kenyeret, minden ló után pedig 30 dénárt és egy egész kenyeret kellett fizetnie a gazdának. 51 9 1702-ben február 25-én szegődtették a pásztorokat. Az északi legelőre a Rác kapun keresztül, a délire a Hatvani és a Makiári kapun keresztül hajtották ki az állatokat. A szarvasmarhával rendelkező lakosoknak ekkor különböző összeget kellett fizetnie egy évre. Egy tehén után 24 dénárt és egy kenyeret, egy-egy tinó és borjú után 18-18 dénárt és fél kenyeret kellett adni. Egy ló legeltetése egy máriás és egy egész kenyér volt. Egy öreg sertés vagy két süldő után 12-12 dénárt és fél kenyeret kellett fizetni. A kenyér az természetesen a pásztor természetbeni járandósága volt. 52 0 A további másfél évszázadból kisebb hiányosságokkal szinte minden évből fennmaradtak a város levéltárában a pásztorbér kivetési lajstromok, a csordarekesztések, csikósbérek és a pásztorbérek számadásai. Iparosok, céhek, kereskedők Alapvető jellemzője volt az egri kézműves iparnak, hogy a mezőgazdaság és a kézművesség nem vált el teljesen. Az összeírásokból kimutatható, hogy szinte minden iparral foglalkozó rendelkezett kisebb-nagyobb szőlőterülettel, amelyet vagy saját munkaerejével vagy bérmunkások alkalmazásával művelt. A mesterségek és a mesterek száma így alakult a XVIII. században: 1720ban 42 mesterség 213 mester, 1745-ben 45 mesterség 253 mester, 1740-ben 46 mesterség 331 mester, 1750-ben 48 mesterség és 357 mester, 1760-ban 56 mesterség és 558 mester, 1770-ben 59 mesterség és 590 mester, 1780-ban 61 mesterség és 640 mester, 1790-ben pedig 69 mesterség képviseletében 745 mester dolgozott a városban. 52 1 A nagyarányú számbeli fejlődés magával hozta a céhrendszer újjáalakulását is. 1695. május 19-én hagyta jóvá I. Lipót a csizmadiák céhszabályzatát, ezt követte 1696-ban a szűcsök, 1697-ben a kovácsok és kerékgyártók, 1701. március 10-én ismét a szűcsök, 1701. május 5-én a mészárosok, 1702. február 7-én az ácsok, kőművesek és kőfaragók, majd 1703. április 21-én a bodnárok céhlevele. Amíg kicsiny volt az iparosok száma, addig több rokon szakma mesterei tömörültek egy-egy céhbe, később, ha számuk növekedett, különváltak. 1731-ben 51 8 HML Eger v. vegyes ir. V-l/d/3. 22. 51 9 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 28. 52 0 HML Eger v. tjkv. V-l/a/1. 186. 52 1 Nemes 1975. a. 78-89. 121
