Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ AUTONÓMIA KERETEI

A 17. században a különböző oltalomlevelek mellett már átfogóbb, tartalmilag pontosan megfogalmazott rendelkezések is születtek. A működő magisztrátus illetékessége és összetétele körüli viták vezettek ahhoz, hogy ebben az időszakban többször is szabályozták Gyöngyös vezetésének megválasztását. 1648-ban a város egyik földesura, Forgách Ádám biztosította a város régi rendtartása szerinti szabad bíró- és elöljáróság-választás jogát a vármegyei tisztviselőkkel szemben: „...volnának olyanok, akik régi jó rendtartásokat és szabadságokat némely dolgokban, de kiváltképpen a bírák és tisztviselők választásában, akiben mindenkor secundum pluralitatem vocum et suffragiorum szoktak procedálni, immutálni igyekeznek. .. Minthogy pedig Gyöngyös városa rész szerint nékünk örökünk, tartozunk szabadságukat oltalmaznunk, kérünk mi is, s intünk is minden rendeket, de kiváltképpen Heves vármegyei tisztviselő uraimékat, hogy megírt gyöngyösi városunkbelieket senki megírt régi jó rendtartásokban, szokásokban és szabadságokban ne háborgassa... "

5 1608-ban II. Mátyás engedélyezte a gyöngyösiek számára, hogy boraikat az országban szabadon árusíthatják.

6 1655-ben III. Ferdinánd erősítette meg a várost jogaiban és kiváltságaiban. Az oklevélben újra biztosítva van az italmérés joga is, senki nem mérheti saját borát, míg a város bormérése folyik. A diploma viszont egy lényeges pontban eltér az eddigi megerősítésektől, mégpedig abban, hogy meghatározta, hogy a városi tisztségekre Szent György napján mást, mint katolikust megválasztani nem szabad.

7 Az elöljáróság szabad megválasztása így vallási szempont alapján korlátozottá vált, kizárásra kerültek a Gyöngyösön megtelepedett protestáns vallásúak. Bár 1659 májusában a város földesurai még engedményeket tettek ebben a kérdésben, szeptemberben viszont már ők is kizárták a más religion lévőket a város vezetéséből.

8 A század folyamán a város többször kapott egyes országos hivatali és katonai főméltóságoktól különböző szintű megerősítéseket és oltalomleveleket, amelyek elsősorban a fennálló megosztott hatalmi viszonyok között jogbiztosítékul szolgáltak.

9 Gyöngyös jogait ezek az oklevelek a kor jogszokásának megfelelően általában, mint közismerteket határozták meg, tartalmát, illetve értelmezését csak esetlegesen fogalmazták meg. így azokat a jogosultságokat is számba kell venni a vá5 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 17. fol. (é. n.) 6 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 3. fol. (é. n.) 7 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 19-20. fol. (é. n.), HML V-101/a/7 133-134. p. (1787. június 21.) 8 HML V-101/a/l 6-12. p. (1659. május 16.), Kovács (szerk.) 1984. 7-9. p., Szederkényi 1891. 353. p. 9 1601-ben és 1602-ben Mátyás főherceg, 1620-ban Forgách Zsigmond, 1635-ben Esterházy Miklós, 1648-ban Forgách Ádám és Draskovich János, 1649-ben Pálffy Pál, Wesselényi Ferenc és Forgách Ádám, 1659-ben és 1660-ban Wesselényi Ferenc, 1660ban és 1662-ben Koháry István adott privilégium megerősítést, illetve oltalomlevelet. HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 13-25. fol. (é. n.) 8