Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ AUTONÓMIA KERETEI
rosi kiváltságok között, melyeket ezek tételesen ugyan nem soroltak fel, de a szokásjog alapján az oppidum gyakorolt. A városi lét önállósága, az itt lakók életének és egymás közötti viszonyrendszerének szabályozása többféle jog birtoklását tette szükségessé, melyek gyakorlója a város élén álló tanács és bíró volt. A török kiűzését követően Gyöngyös szerzett és szokásban lévő jogai több területen biztosítottak voltak. A város rendelkezett elöljáróinak szabad választásával, bíráskodhatott első fokon a helyhatóságán belül, statutumot hozhatott életének irányítására, ügyeinek intézésére, határozott polgárjogi kérdésekben, a városlakók szabad végrendelkezését és ingatlanaik adásvételét felügyelte. Gyakorolta az oppidum a kegyúri jogot is, hiszen a plébánosát maga választhatta meg. Átruházott jogként és feladatként beszedte területén a különböző adókat, de mentességet élvezett a harmincad fizetése alól. Alapvetőek voltak azok a jogai is, melyek gazdaságilag biztosították a város viszonylagos önállóságát. Gyöngyösnek a belterületén kívül birtokában volt Encs és Bene puszta, melyek fölött mint földesúr rendelkezett. Minden ezzel kapcsolatos jog és kötelesség a város hatóságát illették meg, s a földterületekből származó jövedelmek is a városé voltak. A kisebb királyi haszonvételek kézhez vételével kapott jogok közül a már említett borkimérés mellett sör és más szeszes italok készítésének és árusításának joga is megillette a várost. Malomjoggal és bányászati joggal is rendelkezett, továbbá szabad húsmérési joga volt. 1 0 A városi kiváltságok között fontos volt a vásártartás joga. A kiváltságot biztosító oklevél nem maradt fenn, de más forrásokból bizonyítható, hogy Gyöngyös a 14. századtól vásártartási joggal rendelkezett, a mészáros céh 1498-as szabadalomleveléből pedig a hetipiac meglétére lehet következtetni." Az országos és heti vásárok megtartását 1714-ben és 1715-ben VI. Károly privilégiumlevele nemcsak hogy ismét megerősítette, hanem új vásárnapot is engedélyezett a város számára. A május 25-i Szent Orbán napi, az augusztus 24-i Szent Bertalan napi, a november 19-i Szent Erzsébet napi vásárok mellett február 2-án, Gyertyaszentelő Boldogasszony napján is országos vásárt tarthattak. Hétfőn és pénteken pedig a hetipiacon árusíthattak. 1 2 A jogok birtoklása azonban csak a lehetőséget biztosította, érvényre juttatása és azok gyakorlása már korántsem volt problémamentes. A 18. század elejétől a több földesúr fennhatósága alatt lévő város csak különböző jogviták közepette élhetett jogaival, az érdekellentétekből származó eltérő jogértelmezés vált jellemzővé. A földesurak saját hatáskörük kiterjesztésére törekedtek, ennek megfelelően korlátozásokat vezettek be, vagy jogosultságok elvonását határozták meg, míg a város a meglévő és általa gyakorlott jogokat próbálta érvényre juttatni, illetve megőrizni. 1 0 Csizmadia 1941., Bachó 1943., 1941., Soós 1978., Homer 1863., Sebők 1880. 1 1 E. Kovács 1984. 15. p., Kovács 1973. 18-19. p. 1 2 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 2. fol. (é. n.), HML V-101/a/7 134-135. p. (1787. június 21.) 9
