Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
felügyelte az árakat, mértékeket, s nem utolsó sorban előírta a vásári és piaci jövedelmek beszedésének mikéntjét. A piaci és vásári rendszabás keretében a forgalomba került áruk kereskedését határozták meg, amihez hozzátartozott a hely, az időpont, a mód és az áruk mozgásában közreműködő személyek, az eladók és vevők viszonylatának szabályozása. Mindezek körülményeit, az árucsere kulturált környezetét, bizonyos higiéniai szabályok betartását, a tűzvédelmet és a közbiztonságot a már ismertetett előírásokkal teremtették meg. A helyszín meghatározásakor a városban meglévő adottságok és a kereskedelem igényei összhangját próbálták megteremteni, alkalmazkodtak az árucsere forgalmában végbement változásokhoz. Ezeket már más összefüggésben tárgyaltuk. Az árusító helyek kijelölése nemcsak a térbeli keretek befolyásolását jelentette, hanem a kereskedelmi feltételek megszabását is. Ezek elosztásakor ugyanis minden esetben a gyöngyösi iparosok és kereskedők voltak a kedvezményezettek, a jobb területeket nekik juttatták, s elsőként az ő helyüket biztosították. 26 1 1835-ben a sorrendben a következő rendet követték: első helyen a város polgárai, utánuk a megyebeliek, s csak ezt követően álltak a máshonnan érkezők. 262 A helybeli iparűzők számára nemcsak a lehetőséget adták meg termékeik forgalomba hozatalára, hanem a város piacán és vásárán árusítási kötelezettséget is előírtak számukra. így például 1753-ban meghatározták: „Mindenféle mesteremberek a hetivásárokon, minden héten hétfőn és pénteken kirakodjanak 12 forint büntetés alatt. " 26 3 A kereskedés időpontja Gyöngyösön is megszabott volt. Országos vásárt a templomi védőszentek ünnepein tartottak: május 25-én Szent Orbán, augusztus 24én Szent Bertalan, november 19-én Szent Erzsébet és február 2-án Gyertyaszentelő Boldogasszony napján. Kezdőnapját 1787-ben szabályozták, amikor más városok gyakorlatát követve és a távolabbról érkező kereskedők érdekeit figyelembe véve hétfői vásárkezdést rendeltek el. Pontosabban: attól tették függővé, hogy a vásár időpontja milyen napra esett. Ha hétfőtől szombatig bármelyik napra, akkor ugyanazon a héten hétfőre határozták meg a kezdést, ha vasárnapra esett, akkor az 26 1 1819-ben a szíjgyártók és kötéleresztők vásári helyét úgy jelölték ki, hogy a helyiek közvetlenül az állatvásár mellett árulhattak, ahol termékeik azonnali eladása biztosítva volt, a vidékiek távolabbi területen kaptak árulási lehetőséget. HML V-101/a/10 242243. p. (1819. augusztus 7.), Kovács (szerk.) 1984. 276-277. p. 1823-ban a fazekasok mopolhelyzetét biztosították a hetipiacon, vásáron pedig az első helyet határozták meg számukra. HML V-101/a/10 501-502. p. (1823. január 18.), Kovács (szerk.) 1984. 285. p. Lásd még HML V-101/a/9 394-395. p. (1813. július 31.), HML V-101/a/10 370. p. (1821. március 18.), Kovács (szerk.) 1984. 253., 280-281. p. 26 2 HML V-101/a/12 305. p. (1835. január 24.), Kovács (szerk.) 1984. 311. p. 26 3 HML V-101/a/5 240-241. p. (1753. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 115-116. p. Ugyanezt írták elő 1780-ban. HML V-101/a/6 604. p. (1780. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 162-163. p. 62
