Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
munkások számára. A rendeletet megsértőket vagy pénz- vagy testi büntetésre ítélték. 24 3 1 7 87 után saját rendeletet már csak egy alkalommal hoztak (1848-ban) a bérekről, a megyei limitációt elfogadva valószínűleg szükségtelennek ítélték a külön szabályrendelet alkotását. A város saját művelésű szőlőterületén vincellér alkalmazását 1805-ben határozták meg. Az ő feladatává tették a müveléssel kapcsolatos teendők mellett az adminisztráció elvégzését is. 24 4 Erdő Az erdőgazdálkodás is szabályozott keretek között folyt Gyöngyösön. A 18. században ez a szabályozás elsősorban a használatának előírását jelentette, müvelése pedig csak egy-egy erdőrész megfogyatkozása utáni favágási tilalom elrendelésében merült ki. Az 1805. évi instrukcióban fogalmazódott csak meg egy átgondolt gazdálkodási koncepció, amikor az erdő használatát és védelmét már a művelés függvényeként határozták meg. Az erdővel kapcsolatos városi statutumok egyik, a nagyobbik része a fakitermelést szabályozta. A lakosok speciális taksa fizetésével megváltott, ún. Mátra cédula birtokában jogosultak voltak tüzelőfa hordására, épületfát viszont már egyénileg, esetenként elbírált tanácsi engedéllyel kaphattak." 4 5 A rendelkezések a szabad erdőhasználatot igyekeztek elsősorban a terület védelmében szabályozni, többnyire tiltások formájában. A határozatok egy része a város összlakosságára, válogatás nélkül mindenkire vonatkozott, de ezen kívül külön megszabták az iparosok tevékenységéhez szükséges fa felhasználását s az idegenek erdőhasználatát is. A városlakók tűzifának csak a kiszáradt fát hordhatták, az élő fák kivágását tiltották. így azokat a praktikákat" sem nézték jó szemmel, melyek a fák pusztulását okozták. 24 6 Csak saját szükségletre engedélyezték a fa hordását, az ezzel 24 3 1 7 1 4-ben a kapások napi 15 dénár, a „zöld munkások" és gyűjtők napi 9 dénár fizetést kaphattak: HML V-101/a/2 527. p. (1714. május 28.), HML V-101/a/7 125. p. (1787. április 24.), HML V-101/a/16 638. p. (1848. április 4.). Lásd még HML V-101/a/2 116. p. (1702. február 22.), 394. p. (1707. március 2.), 619. p. (1716. június 17.), 674. p. (1717. március 20.), 815. p. (1719. május 8.), HML V-101/a/6 823. p. (1784. április 24.), 845-846. p. (1784. augusztus 7.), HML V-101/a/7 39-40. p. (1786. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 25., 39., 51., 53., 57., 169-170., 172., 180. p. 24 4 Szabó 1995-1996. 140. p. 24 5 A Mátra céduláért 1759-ben 2 forintot fizettek, 1843-ban pedig a gyalogosok 4, az igások 9 forintot. HML V-101/a/5 569-570. p. (1759. december 4.), HML V-101/a/14 512. p. (1843. október 18.), Kovács (szerk.) 1984. 132., 239-240. p. 24 6 Büntették a fák meggyújtását és gyökerének aláásását, amivel elhalásukat idézték elő. HML V-101/a/6 705-706. p. (1782. április 9.), 934. p. (1785. november 9.), Kovács (szerk.) 1984. 166-167., 179. p. 59
