Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE
szerek helyét is. A város nagysága - 1771 ház állt a városban valamint az épületek szoros elhelyezése miatt már nem volt elég csak a városházánál tartani tűzoltó eszközöket, hanem a város több pontján is kijelöltek helyeket. Előírták a tűz terjedésének megakadályozására, hogy minden közön lévő ház mellé akácfát ültessenek, ugyanis az élőfa - tapasztalatuk szerint - gátat vet a tűznek. 17 3 Egy-egy tüzeset vagyonokat pusztított el a városban, így Gyöngyös magisztrátusa 1841-ben a bekövetkezhető károk megtérítését a Trieszti Osztrák-Olasz Biztosító Társasággal kötött szerződésben biztosította: „Hogy a történhető tűzveszély esetére a nemes város közháza - 1000, Farkas című vendéglője szintén 1000 - Encs major és majorkertje 400 - végre az encsi korcsma háza 200 pengő forintokig a teljes című tűz elleni kárt pótló trieszti társaság által hová előbb biztosíttasson, tanácsunknak egyes akaratával elhatároztatott. " 17 4 A tanácsnak ez a döntése nemcsak bölcs előrelátásukat mutatja, hanem jelzi azt is, hogy a kor kínálta lehetőségekkel tudtak élni. Árvízvédelem A tűz mellett a víz pusztítása ellen is biztosítani kellett a várost. A Nagy- és Kis-patak észak-déli irányban szelte át középen Gyöngyöst, a város keleti határát pedig a Külső- és Belső-Mérges-patak érintette. Nagy esőzések idején a hegyekből leömlő víz annyira megemelte a víz szintjét, hogy áradást okozott. A tanács az árvizek megelőzésére 1765-ben elrendelte a patakok töltéseinek javítását, szükség esetén újak készítését. 17 5 1804-ben a Nagy-patak mentén fűzfák ültetésével erősíttetik meg a gátat, 1845-ben pedig a meder kitisztítását határozták meg. 17 6 A gátak karbantartásán túl már korán felvetődött a szabályozás gondolata, 1780-ban, még ha rendkívül röviden is, de erről határoztak: „ A vizek járása s patakok igazítása cum assitentia dominali repe ráitassanak de termináltat ott. " 177 Nagyszabású rendezést nem végeztek, mert még 1807-ben is mint végső megoldást az árvizek ellen „ leginkább a folyásának helyet-helyet való igazításában" látták, de kisebb munkálatok elvégzését így is előírták. 1821-ben a város allodiális szőlőjét veszélyeztette a Nagy-patak, ezért árkolással és vesszőfonadékkal a víz elterelését határozták el. 17 8 17 3 HML V-101/b/93 Fase. CIV. 57. (1807. június 23.) 17 4 HML V-101/a/14. 63. p. (1841. július 21.), Kovács (szerk.) 1984. 327-328. p. 17 5 HML V-101/a/6 20. p. (1765. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 141. p. 17 6 HML V-101/a/8 452-453. p. (1804. április 24.), HML V-101/a/15 393-394. p. (1845. december 9.), Kovács (szerk.) 1984. 226., 348. p. 17 7 HML V-101/a/6 604. p. (1780. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 163. p. 17 8 HML V-101/b/93 Fasc. CIV. 57. (1807. június 23.). HML V-101/a/10 364. p. (1821. február 10.), Kovács (szerk.) 1984. 280. p. 46
