Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE

AZ ÖNKORMÁNYZAT HATÁSKÖRE Gyöngyös irányítása, igazgatása sokrétű feladatot jelentett, a város életének szinte minden területét magába foglalta. A városi jegyzőkönyvekből megállapítható, hogy az önkormányzat hatásköre mely területeken hogyan jelentkezett. Ők maguk 1804-ben így fogalmazták meg saját illetékességi körüket: „Sok ága van a magisztrátusnak, egyik része az adónak kivetésében és beszedésében foglalatoskodik, a másik a jövedelmek szaporításában tölti idejét, és azon töri fejét, hogy tegye boldoggá az alatta való polgártársait, legfőbb kötelessége mindazonáltal a magisztrátusnak, hogy bírójával, mint fejével ítéljen; mert az igazságnak kell uralkodni a városban, és azért rendeltetik a bíró, hogy ezt kiszolgáltassa minden tekintet és részrehajlás nélkül.. ."

7

I A kortárs megfogalmazás szerint a legfontosabb feladat a bíráskodás, az adószedés és gazdálkodás volt, de emellett a reformkor kedvelt kifejezése, a „közboldogság" már utal a városi élet egészére, ahol a megoldandó feladatok egy-egy szakterület köré csoportosíthatók. Gyöngyös tanácsának jegyzőkönyvi adatai és a szakirodalomban közölt tapasztalatok alapján a városi önkormányzat hatásköre a következő területekre terjedt ki:

7

2 - bíráskodás (büntető és polgári eljárások); - igazgatás (katonai ügyek, a hivatalszervezet működtetése, reprezentáció); - rendészet (közrend, közbiztonság, erkölcsi felügyelet, idegenrendészet, tűzrendészet, árvízvédelem); - kommunális ellátás (építésügy, városrendezés, út- és utcahálózat, közvilágítás, ivóvízellátás, köztisztaság); - gazdálkodás (szántó, rét, legelő, szőlőművelés, erdő, állattartás, ipari és kereskedelmi haszonvételek); - pénz- és hitelügyek; - adószedés; - gyámügyek; - oktatás; - egészségügyi és szociális ellátás; - egyházi ügyek. Ez az elméleti felosztás természetesen csak utólagos rekonstrukció, a hatalomgyakorlás ilyenfajta szakigazgatási rendjéről ebben a korszakban még nem beszélhetünk, bár nyomai a 18. század végétől már fellelhetők. Az ügyintézés ad hoc jellegéből adódóan konkrét, egy adott időben éppen jelentkező feladat megoldására irányult, s a 18. században csak ritkán és esetlegesen kapcsolódott hozzá a szakágazatok egészére kiterjedő általános szabályozási elv megfogalmazása. A 19. században jelentek meg a városigazgatásban azok az elemek, amelyek majd a polgári bürokratikus igazgatási rendszer kiépülése során váltak rendszerszerüekké. 1848 előtt még csak a hivatalszervezet átalakulásában, a szaktisztvise7

1 HML V-101/a/8 450. p. (1804. április 24.) 7

2 Kállay 1989., Hudi 1995. 24