Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)

AZ AUTONÓMIA KERETEI

bad adásvételét, annak a birtokrészén maradt véglegesen, akinél a határozat kimondásakor találtatott. Átköltözhetett ugyan a szőlősgazda másik földesúr birtokrészébe vagy szabad fundusra, szőlőjét viszont nem vihette magával, és sem adásvétellel, sem végrendeletben nem változtathatták meg a szőlők hovatartozását. Bár az utána szedett adófizetés szabályozott volt, azt illette, akinek birtokán háza feküdt, a gyakorlatban viszont megesett, hogy az is kivetette és beszedte a szőlőre az adót, akinek a területén volt a szőlőtulajdonos lakása, noha birtoka más részre esett.

6

2 A vármegye állásfoglalása visszaállítani ítélte az 1816 előtti rendet annyiban, hogy a szőlőket bírók szabadon végrendelkezhettek és adhatták el területeiket. Változtatott viszont azzal, hogy ezt előzetesen be kellett jelenteniük az illető földesuraknak is, a tanács jóváhagyása önmagában már nem volt elegendő. Az adófizetés kérdésében már óvatosabb volt, semmit nem módosított: „a dézsmálásnak jussa mindenkor ugyanazon földesúrhoz, aki által mostanában dézsmáltatik, tartózzon. "

6

3 Éveken át képezte vita tárgyát az italmérés joga is. A földesurak nyilvánvalóan saját részesedésük és ebből származó jövedelmük megnövelésére törekedtek, ezért a jogosultság korlátozását célozták intézkedéseikkel, a város viszont - hasonló megfontolásból - igyekezett ezt megőrizni. 1702-ben jelzik először a protokollumban, hogy a földesurak saját borkimérést folytatnak a városban, majd 1704-ben Rákóczi Ferenc parancsára Haller Sámuel felesége, Barkóczy Julianna számára kocsmatartást volt kénytelen a város engedélyezni.

6

4 1706-ban megegyezés született a földesurakkal, mely szerint mindegyik a maga részéről Gyöngyösön csak l-l kocsmát működtethetett.

6

5 A város törekedett szabályozott rendet kialakítani a bor értékesítése terén, de 1735-ben már komoly jogveszteséget szenvedett el, amikor a földesurak olyan időbeli korlátozást vezettek be, amelyet a korszakban minden szőlőheggyel rendelkező jobbágyfaluban szokásszerűen gyakoroltak: „Szent György napjától fogvást Szent Mihály napig a méltóságos földesuraság részére fog observaltatni úgy mindazonáltal, hogy aki azalatt kocsmát kívánna folytatni, a méltóságos földesuraságnak (amely részen leszen) minden akótól tíz poltúrával tartozzék, Szent Mihály napjától fogvást pedig Szent György napig közönséges városunk és köznép szükségére minden fizetés nélkül engedtetett. "

6

6 A megegyezés azután mégiscsak felbomolhatott, mert 1753-ban a város már a vármegyéhez fordult, hogy legalább félévre biztosítva legyen számára a borárusítás, 6

2 HML V-101/b/13 Fase. XX. 75. 34-35. fol. (é. n.), HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 45. fol. (é. n.), 58. 2. fol. (1836) 6

3 HML V-101/b/23 Fase. XXX. 52. 4-6. fol. (é. n.) 6

4 „Mivel némely földesurak részéről városunk kárára bizonyos kocsmákat kezdettek alább való áron, mely sok kárt szerez a becsületes városnak, elvégeztetett..." HML V101/a/2 110. p. (1702. február 8.), HML V-101/a/2 297. p. (1704. július 2.) 6

5 HML V-101/a/2 347-348. p. (1706. január 21.), Kovács (szerk.) 1984. 37. p. 6

6 HML V-101/a/3 307-310. p. (1727. április 24.), 434. p. (1730. április 24.), HML V101/a/4 274-275. p. (1735. április 24.), Kovács (szerk.) 1984. 72-73., 76., 88. p. 21