Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
hatásköri korlátai fogalmazódnak meg, a bíró illetékességébe tartozó ügyekbe nem avatkozhat be, s munkáját annak utasítása szerint kellett végeznie. A 7. pont a takarékos gazdálkodásra és vásárlásra inti, a 8. pont neki is, mint minden pénzzel bánó tisztviselőnek, számadási és beszámolási kötelezettségét írja elő. A 19. századból 6 hivatali utasítást ismerünk, keletkezési idejük 1806, 1809, 1820, 1831, 1839 és 1847. 53 1 Az első két instrukció ugyanannak a személynek, Kugyelka Mihálynak íródott, aki az 1806/1807-es hivatali évben volt Gyöngyös vásárbírája. (Az 1809-es évszám feltehetően elírás, s maga a szöveg utólagos átirata az 1806-ban keletkezettnek.) Ugyanezeket az előírásokat tartalmazza az 1820-ban Slachta Ignác számára készített instrukció is, melyet nyilvánvalóan a korábbi változatokat mintaként használva aktualizáltak. Mindhárom utasítás csupán négy pontot szentel a tizenegyből a vásári és piaci feladatoknak, a piaci jövedelmek beszedését, annak adminisztrációját, a pénzbeszedés módját és elszámolását, a piac helyének tisztántartását, a hal árusítását és a koldusok számára beszedett pénz kezelését határozták meg. A többi pontban az egyéb teendőket részletezték, melyek gondnoki feladatkört írtak le. A vásárbíró gondoskodott arról, hogy a tanács tagjai értesüljenek a tanácsülések időpontjáról, s a városháza körüli rend és tisztaság megteremtését az ő feladatává tették. Őt bízták meg a városházánál szolgálatot teljesítő cselédek felügyeletével, szolgálati beosztásának elkészítésével. Nyilvántartotta és felügyelte az itt tárolt, gazdálkodáshoz szükséges eszközöket, s a katonaság ellátásához vásárolt edényeket. A tűzoltó felszerelés karbantartása és azok készenlétben tartása is feladata volt. Az 1831-ben készített instrukció csak és kizárólag vásári és piaci feladatokat részletezi. A helypénz beszedésének módján kívül az árusítás szabályait, a piacra került áruk minőségének, árának ellenőrzését, a hiteles mértékek használatának felügyeletét határozták meg számára. Az 1839-ben és az 1847-ben kiadott hivatali utasítások is egy pont kivételével megegyeznek. 53 2 Ezek ugyan az 183l-es, tisztán vásári teendőket megfogalmazó instrukcióhoz képest látszólag visszalépést mutatnak, ugyanis a vásári és piaci feladatok mellett, a korábbi utasításokban részletezett rendészeti és városgondnoki előírásokat is tartalmaznak. A különbség ott mutatkozik meg, hogy ezeket a teendőket többnyire nem ő maga, hanem a neki alárendelt hivatalviselők vagy alkalmazottak és cselédek végezték, neki a felügyeletet és ellenőrzést kellett ellátni. Az instrukciók megfogalmazásukban lényegre törőbbek a korábbiaknál, s a fölösleges részletezésektől mentesek. A vásárbíró is beszámolásra köteles hivatalviselő volt, pénzügyi elszámolását évenként köteles volt elkészíteni, a rábízott javakért felelősséggel tartozott. 53 1 HML V-101/b/93 Fase. CIV. 57. (1806., 1809., 1820. május 19., 1831. május 7., 1839. június 1., 1847. június 8.) 53 2 Az 1847-es instrukció külön pontba teszi a mészárszék ünnepek alatti árusításának szabályait. 121
