Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
Borbírák A borbírói feladatokat két személy látta el, ők felügyelték a város borai értékesítését, s szedték be az abból származó jövedelmeket. A tanács választotta meg őket, de nem feltétlen a tisztújítást követően, az 1700-as évek elején december végén léptek hivatalukba Később megválasztásuk az április 24. után következő egyik tanácsülésen, majd a többi tisztviselővel együtt tisztújításkor történt. 1808-tól hivatali évük november l-jével kezdődött, 1817-től kezdődően januártól decemberig szólt a megbízatásuk. 53 3 Működésűket meghatározta, hogy a korcsmáitatás jogát a város éppen mennyire birtokolta. így például 1713-ban, amikor a földesurak is saját kocsmát működtettek a városban, az egyik borbírót ők állították. 53 4 Ez a helyzet az eltérő érdekek miatt nem sokáig állt fenn, s mindkét fél a saját jövedelemszerzését külön tisztviselőkkel intéztette. 1792-ben a város beszűkült lehetősége, valamint a kocsmák árendába adása miatt már csak egy borbíró működését látta szükségesnek. 53 5 1824 után az általuk ellátott feladatokat a praediális perceptor feladatai közé utalták, s a tisztséget megszüntették. A 18. század elején volt tanácstagok közül kerültek ki a borbírák is, de 1715ben és ezt követően már tanácsbeliek látták el ezt a feladatot is. 53 6 A 17. század végén és a 18. század elején a gyakori személycsere miatt az előrelépés ebből a tisztségből sem volt ritka, hatan főbírói hivatalig jutottak, köztük olyanok is, akik csak a borbírák voltak (pl. Hajdú János, Tarnóczy Gergely). A másodbíráknál már mást láthatunk, ugyanis őket a másodbíróság után választották meg leginkább borbírónak, a fordított pályafutás volt ritkább: 31 másodbíróból 7 személyt a másodbírósága után választottak meg borbírónak, s csak 2 korábbi borbíró lett subjudex. Az 1730-as évekig korábbi bírót, másodbírákat, nótáriust vagy perceptort választottak előszeretettel, akik mind gazdasági, mind adminisztratív tapasztalatokkal bírtak. Később fordított helyzet állt elő, a borbíróságot viseltek jutottak magasabb tisztséghez, közülük is kerülhettek ki perceptorok, nótáriusok, majd ezekből a tisztségekből továbblépve bírák, de leginkább vásárbírói hivatalba jutásuk volt a jellemző a pályafutásukra, illetve onnan kerültek ki borbírák. 53 7 A hivatalviselés időtartama korszakunk folyamán a borbíráknál is hosszabbodott, de ennek gyakorlata rendszerint az volt, hogy az egyik borbírót meghagyták 2-3 évig hivatalában, s csak a másik helyett választottak újat, aki sok esetben 53 3 HML V-101/a/2 277. p. (1703. december 28.), 553. p. (1715. május 4.), HML V-101/a/3 5. p. (1721. április 24.) 53 4 HML V-101/a/2 503. p. (1713. április 24.) 53 5 HML V-101/a/7 484. p. (1792. május 18.) 53 6 HML V-101/a/2 553. p. (1715. május 4.), HML V-101/a/3 5. p. (1721. április 24.) 51 7 Zimány János 1774/1775 és 1776/1777-ben borbíró, a következő két hivatali ciklusban vásárbíró. Csirbesz Ferenc 1776-1781-es borbíróságát megelőzően volt vásárbíró (17741776). A 18. század közepén Jancsó István, Bozsik Farkas, Dévay Pál, a század végén Egyed László jutott a főbírói tisztségig. 122
