Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
ezek mellé még a hegybírói, erdőbírói és kőbánya felügyelői tisztségek viselőiből lettek a vásárbírák. A vásárbíróságot követő pályafutás is ezen a körön belül maradt, az előbb felsorolt tisztségekbe választották meg többnyire őket. Két pályafutással illusztrálhatjuk mindezt. Borosy Mátyás 1726-tól 1730-ig Gyöngyös vásárbírája, ezt megelőzően 1711/1712-ben és 1721/1722-ben sör- és pálinkabíró, 1722-1724-ig borbíró, 1725/1726-ban ispotály dékán volt. 1724-től második rendű tanácstag, majd 1731-től az első tanács tagjai közé választották. 1730 és 1732 között ismét a borbírói feladatokat látta el. Pap Mihály 1782-1784-ig vásárbíró. Előtte 1756/1757-ben egyházbíró, majd 1777/1778-ban borbíró. Tanácstaggá a második tanácsba 1777-ben választották, 1793-tól pedig első tanácsbeli lett. Vásárbíróságát követően 1779/1780-ban kőbánya curator, 1784 és 1786 között hegybíró, de az 1784-es évben egyidejűleg ispotály dékán is volt, amit 1786-tól 1794-ig szintén betöltött. Változás a 19. század elejétől következett be, amely a hivatal presztízsnövekedését jelzi. Volt vásárbírók lettek hadiadó perceptorok, kvártélymesterek, s domesticus perceptor is került ki közülük. 52 8 A vásárbírók között feltűnően kevés a nemesi származású, a 68 ismert személyből 19, ami 27,9 %-ot jelent. Elsősorban ez a tisztség volt, ahová leginkább nem nemesi származásúakat választottak, a nemesek gyakoribb előfordulása a 19. században figyelhető meg: 1824-től 1848-ig másfél év kivételével (1844 szeptemberétől 1845. április 24-ig és 1847/1848-ban) nemesi származású vásárbírók voltak. Ez a tény, valamint a hivatali előmenetelben bekövetkezett továbbjutási lehetőség jelzi, hogy a tisztség súlya és elismertsége a város hivatalszervezetében megnövekedett, s ezzel egyidejűleg egyéni emelkedést is biztosított. Mindez egybeesett a szaktisztviselővé válással is. Gyöngyös város szakhivatalnokai közül a vásárbíró tevékenységi köre érintette a legtöbb területet. Elsődlegesen a vásári és piaci jövedelmek beszedésével bízták meg, de ehhez hozzákapcsolódott minden olyan feladat, amely a városbeli kereskedéssel összefüggött: a piac tisztántartása, a súlyok és mértékek ellenőrzése, az áruforgalom felügyelete, a rend biztosítása. Rendészeti teendőket nemcsak a vásárok és piac ideje alatt kellett ellátnia, hanem ettől függetlenül is, s tűzvédelmi feladattal is megbízták. 52 9 Hivatali instrukciója több évből is megmaradt. A legkorábbi 1784-ben keltezett, amely 10 pontban rögzítette feladatait. 33 0 Az első négy pont és az utolsó a piaci teendők (helypénz beszedése, mértékek és a limitált árak ellenőrzése, pénzkezelés) meghatározásáról szól, majd ezt követően a városi cselédek, a külső kert felügyelete szerepel. A 6. és 9. pontban 52 8 Vásárbírói tisztség után Zvaratkó György, Kozma József, Slachta Ignác és Sloszárik Pál perceptor, Kugyelka Mihály, Tarnóczy József és a már említett Sloszárik Pál bellicus perceptor lett, Horváth Pétert pedig több éven keresztül kvártélymesterré választották. 52 9 A városháza felügyeletéről: HML V-101/a/16 187. p. (1847. május 1.), tüzoltószerek ellenőrzéséről: HML V-101/a/l 1 36. p. (1825. március 26.), Kovács (szerk.) 1984. 292., 351. p. 53 0 HML V-101/a/6 830-831. p. (1784. május 10.), Kovács (szerk.) 1984. 170-171. 120
