Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
AZ AUTONÓMIA KERETEI
kat, a jegyzőt és a polgároknak nevezett segítőiket. A tisztújítást követően büntetés terhe mellett 15 napon belül a megválasztottak kötelesek voltak esküt tenni, s a hivatalukat egy éven keresztül el kellett látniuk.' 5 Ez a választási mód maradt érvényben a török kiűzését követően is, a 18. század eleji jegyzőkönyvek bejegyzései szerint a gyakorlatban is ezt a rendet követték. 1716-tól viszont megkezdődtek azok a változások, amelyek ezt a - vallási megkötést kivéve - teljesen szabad tisztviselő választást egyre jobban korlátozták. A város földesurai mindinkább arra törekedtek, hogy befolyásukat a városi autonómia minden területén megnöveljék, érdekeiket - elsősorban a várost irányító testületen keresztül - érvényre juttassák. A tisztújítások így az ellentétes érdekek ütközőpontjává váltak, a legkisebb változás is komoly jelentőséggel bírt. A protokollumok április 24-i bejegyzései szerint 1716-ig a választás joga a város közösségét (totius communitas) illette meg. A változatos formulákkal bevezetett tisztújítási leírások azt mutatják, hogy az előírt rendnek megfelelően a lakosok minden külső befolyás nélkül választhatták meg elöljáróikat. 1 6 1716 az első év a jegyzőkönyvek szerint, amikor a tisztújító gyűlésen az addig feltehetően csak a megerősítés jogát gyakorló földesurak személyesen is megjelentek. Az Orczy István, Koháry István, Gömrey János és Almássy János jelenlétében megtartott választás kimenetele is ennek megfelelően megváltozott: a bíró és másodbírói tisztségre megválasztott Almásy Ferenc és Szabódy Pál mind személyükben, családi kötődésük révén, mind vármegyei tisztségükből eredően alkalmasak voltak a földesúri érdekek képviseletére. 1 7 A tisztújításokon a földesurak személyes vagy meghatalmazottjaik útján való jelenléte ettől kezdve állandósult, s ezzel egyidejűleg a vármegyei tisztikar is képviseltette magát kiküldöttjével. Nem változott meg formailag a választás rendje, ezt a korábbi évek gyakorlata szerint ejtették meg: a városházánál a leköszönő bíró üdvözölte az egybegyűlteket, felolvasták a jelöltek nevét, majd közülük közfelkiáltással vagy személyenkénti szavazással választották meg a bírót, a tanácstagokat és a nótáriust. Választáskor abban az esetben került sor a szavazatok összeszámlálására, ha közfelkiáltással nem tudták az eredményt megállapítani. 1 8 1 5 HML V-101/a/l 7. p. (1659. május 16.), Kovács (szerk.) 1984. 7. p., Szederkényi 1891. 353-354. p. 1 6 „Sub generali congregatione amplissimi senatus et totius communitatis..." HML V-101/a/2 21. p. (1698. április 24.), „...sub frequentissima generali totius privilegiati oppidi Gyöngyös congregatione..." HML V-101/a/2 147. p. (1702. április 24.), „Sub frequentissima amplissimi senatus et universorum incolarum oppidi Gyöngyös congregatione..." HML V-101/a/2 230. p. (1703. április 24.), „.. .begyülvén városunk közönséges házához mind nemes és nemtelen lakosai a böcsületes városnak bírák választására..." HML V-101/a/2 490. p. (1712. április 24.) 1 7 HML V-101/a/2 597-598. (1716. április 24.) 1 8 „...úgy ezen bírói hivatalra az emeltetnek fel, akinek több voksa lenne..." HML V101/a/4 211. p. (1734. április 24.) „...discurálván az urak bírói hivatalra teendő választásról, az találtatott fel, hogy az electio voxra bocsáttassák, és juxta illud vox populi, vox dei, az választassák candidatus uraimék közül, akinek, vagy kire több vox teszen." HML V-101/a/4 311. p. (1736. április 24.) 11
