Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
lemondás is ritkaságszámba ment. 1755-ben Csöke Lukács vett búcsút a testülettől, mert őt a bíró becsületében megsértette. A bocsánatkérés már csak azért sem maradhatott el, mert a megbántott tanácstag a város egyik hitelezője volt (1000 forintot kölcsönzött), mihamarabbi visszatérését tisztébe igyekeztek elősegíteni. 454 így a tanács összetétele társadalmi értelemben már a 18. század első harmadában állandósult Gyöngyösön, egy viszonylag szűk csoport köréből kerültek ki a város vezetői. A század végére azután a bezártság mellé társult az is, hogy a tanácstagság élethossziglan tartó tisztséggé vált, ezért - ahogy ezt maguk a kortársak is érzékelték - rendkívül elöregedett a testület, ami már magát a működést is hátrányosan érintette, s ezért szükségessé vált ifjabbak bevétele. 1794. április 24-én így határoztak: „Minthogy tanácsbéli társaink közül számosan találtatnak, kik hosszas időtől fogvást a publicumot szolgálván már el-el roskadtanak, azért is, hogy öreg napjaikban (tekintvén ennek előtte tett hasznos szolgálát jaikat a publicum mellett) meg ne szomoríttassanak, hivataljukban ugyan ismét confirmáltatnak, hogy mind azáltal a publicum hátramaradást ne szenvedjen, és városunk dolgai annak rende szerint minden fogyatkozás nélkül folyjanak, honorárius tanácsbélieknek, azaz minden fizetés és föld participatio nélkül Botka György úr (ki már eddig is városunk mellett hív szolgálatjainak zsengéjét megmutatta) Zábráczki Ignác, Pesti József és Márjási Ignác uraimék denomináltattak. " 45 5 Az eddig hivatalban lévőket továbbra is meghagyták, de melléjük új tanácstagokat választottak, akiket viszont sem fizetés, sem egyéb természetbeni juttatás nem illetett meg. 45 6 így aztán fokozatosan megszaporodott a honorárius - a jelek szerint egyúttal fiatalabb - tanácsbeliek száma, amely végül is a két testület közötti különbségtétel alapjává vált. A 18. század végétől a magisztrátusban hosszú éveken át szolgálókról is gondoskodtak: 1795. április 24-én Bozsik Farkas és Hajdú József közszolgálatukat befejezvén továbbra is teljes tanácsosi fizetést kaptak, 1817-1818-ban Egyed László mint ,pensionatus" szerepel a város számadásában. 45 7 A tanács összetételében sem maradt változatlanul korszakunk folyamán. A 18. század első harmadában a város nemes és nem nemes lakossága egyenlő arányban jutott képviselethez: mindkét tanácsba 6-6 főt jelöltek és választottak meg végzése ellen külső helyeken ágálván" vált érdemtelenné, így tanácstagságát megszüntették. HML V-101/a/3 59-68. p. (1722. október 30.), 205-206. p. (1725. május 9.), HML V-101/a/4 592. p. (1743. május 13.) 1697-ben a főbíró és a másodbíró közötti konfliktust rendezték tanácsülésen. HML V-101/a/2 7-8. p. (1697. december 14.) 45 4 HML V-101/a/5 342-343. p. (1755. május 20.), 551. p. (1759. május 28.) 45 5 HML V-101/a/7 643. p. (1794. április 24.) 45 6 A tanácstagok fizetés nélküli megválasztására már a 18. század közepétől találhatók példák, a létszám felettinek újonnan bevett tanácsosok, mint legifjabbak sallárium nélkül végezték feladatukat: „... hogyha pedig valaki a tanácsbeliek között tizenkét numeruson fölül találna lenni, tehát a legifjabb fog fizetés nélkül maradni..." HML V101/a/5 546. p. (1759. április 24.) 45 7 „Nemes Bozsik Farkas és Hajdú József a város mellett tett régi fáradságaik méltó tekintetben vétetvén, minden egész tanácsbéli fizetéssel nyugalomra tétetnek..." HML V-101/a 7. 760. p. (1795. április 24.), HML V-101/b 230. Fase. CCXXIX. (1817-1818.) 102
