Szabó Jolán: Gyöngyös önkormányzata 1687–1848 - Tanulmányok Heves megye történetéből 15. (Eger, 2001)
A VÁROSIGAZGATÁS SZERVEZETE
a „két rendből". Az 1730-es évektől, amikor már a hivatalban lévők megerősítése történt tisztújításkor, a tanács létszámának kiegészítésekor egyre gyakoribbá vált a közrendű polgárok bevétele. Az új tagokat a második tanácsba helyezték, az első tanács tagjait a másodrendűek közül, de a nemesek sorából szaporították, illetve a hivatalban lévő bíró tanácsosi kinevezésével egészítették ki. 45 8 így először a két testület belső arányai módosultak, az első tanácsban a nemesek, a másodikban a közrendűek kerültek túlsúlyba, de ez összességben nem módosította az egyenlő képviseletet. Változás 1740 és 1780 között látható, amikor az összlétszámon belül a nemesek megfogyatkoztak. Kezdetben 11 fő képviselte rendjüket a 13 polgárral szemben, de az 1760-as években a 14 tanácsosból csupán 4 volt nemesi származású. Az 1780-as években ismét visszaállt a közel azonos létszám, s az első tanácsban a nemesek újra túlsúlyba kerültek. 1781/1782-ben a nemes és nem nemes arány az első tanácsban 7:4, a másodikban 5:7 volt. Az így kialakult arányok korszakunk végéig jellemzőek maradtak; nem változott a helyzet akkor sem, amikor a testületet a földesurak nevezték ki, s azt követően sem, amikor a város polgársága ismét gyakorolhatta választójogát. Bíró A városi önkormányzat első embere, a magisztrátus vezetője volt. Tevékenységét ugyanazon korlátok között végezte, mint a tanács, külön jogkör nem illette meg, s feladatait sem rögzítették egyedileg. A város bíráját április 24-én választották meg az éppen érvényben lévő választási rend alapján. A szavazatok összesítését követően a megválasztott bíró ünnepélyes keretek között a Szent Bertalan templomban hivatali esküt tett, majd a városházához visszatérve átvette a város javait összesítő inventáriumot. 45 9 Az önkormányzat vezetésére megválasztott személyek kötelesek voltak elvállalni a tisztséget, azokat, akik nem fogadták el hivatalukat, de még azokat is, akik akár csak a jelölésüktől húzódoztak, igen komoly büntetéssel sújtották. Már az 1659. évi rendszabásokban (május 16., szeptember 13.) is fontosnak tartották meghatározni, hogy a jelöltek és a megválasztott személyek ne találjanak kibúvót a tisztség alól: „ Elközelgetvén Szent György napja, az előtt két héttel az akkori bírók a tanáccsal 45 8 „Ezen esztendő folyamatja által két tanácsbeli személy meghalálozván, helyére, minthogy mind a ketten a consultorok közül voltak, Nagy János és ordinárius bíró, Czene Dániel vétetődtek. A második classis ily módon kevesedvén, Lanzer Jakab uram a méltóságos és tekintetes fóldesuraság által bevétetődött." HML V-101/a/4 657. p. (1745. április 24.) 45 9 „Mivel pedig a hitnek formuláját a Szent Bertalan templomában lévő nagyobbik oltáron a bíráknak letenni szokás volt, azért említett és most újonnan választatott bírák uraimékat ő kegyelmeket a becsületes tanács az említett szent templomban elkísérvén a hitet ő kegyelmek letették a szent oltáron. A templomból visszatérvén városunk közönséges házához cum comitiva dominorum senatorum ő kegyelmek kezekben assignáltatott a város házánál maradott jóknak inventáriuma." HML V-10 l/a/2 370-371. p. (1706. április 24.) 103
