Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
7. TÉGLAGYÁRTÁS
totta, akitől megörökölte testvére, gr. Keglevich Gábor az uradalmat és a kőedénygyárat is. 45 9 Egy időben a Keglevichek műhelyében nem csak fekete áru készült, hanem mint azt az Iparművészeti Múzeumban őrzött szilvási eredetű kőedények igazolják, készítettek fehér színű keménycserepet is. Ezek ma is jó minőségűek, nem repedezettek. 46 0 A szerző 1978-ban Nagyvisnyón vásárolt olyan Szilvásváradon készült SZILVÁS fenékbélyegzővel ellátott, virágcserép alá való tányérokat, amelyek sötétkék mázzal voltak bevonva, s amelyek az egri vármúzeum történeti gyűjteményében találhatók. A fennmaradt szilvási edények beletartoznak a reformkor általános formavilágába. Található közöttük áttört szélű, fonatos, szőlőfürtös és ötkaréjos díszítmény. Szilvás jeggyel ellátott plasztikus díszítményű tányérok (szőlőlevéllel, Héliosz fejjel, amely napot szimbolizál) a körmöcbányai és a batizi gyárak termékeivel mutatnak rokonságot. 46 1 A szilvásváradi kőedénygyárban mindennapi használatra szánt termékek: tányérok, talpas virágtartók, tálak, vázák, csészealjak, alakos díszítésű dohánytárolók (emberfej alakú, kutyával díszített) készültek. 46 2 A szilvási kőedénygyár közel 4 évtizednyi működés után, 1850 körül beszüntette a termelést, mert egy 1851-es adat szerint már nem dolgozott az üzem. 46 3 Az üzem megszűnésével függött össze, hogy 1850 után Apátfalván vállaltak munkát a szilvási edénygyártók Snér Lajos és Dániel János. 46 4 7. TÉGLAGYÁRTÁS A téglagyártás több évezredes történetre tekint vissza. Az ókorról nem szólva, a középkorban már igen elterjedt Magyarországon is a téglából való építkezés, a kőből és a földből és fából stb. történő építkezés mellett. Az ország egyes területein a téglaépítés dominánssá vált a középkor végén. Emellett a téglából készült padlót is használták a középkorban Európa-szerte, így Magyarországon is. A téglák anyaga többnyire vasoxid tartalmú agyag, ezért a kiégetett tégla színe a csokoládébarna, sötét vörös, vörös színek közt változott. A téglával szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy az épület funkciójának, az ahhoz kapcsolódó technológiának, esztétikájának egyaránt megfelelő minőségű legyen. 46 5 45 9 Ipar-Czímtár, 1847. 158. 46 0 KATONA I., 1978. 184. - Ilyen tárgyakat őriz a miskolci Herman Ottó Múzeum. Pl. szőlőleveles tálat HOM. TTGY. 53. 241. 2., korsót Sorai Zsófi felirattal HOM. TTGY. 53. 243. 1., kannát HOM. TTGY. 53. 245. 1. 46 1 MOLNÁR L., 1976. 59. - Ilyen napsugaras díszítésű kőedénytálat őriz a debreceni Déri Múzeum. - SZALAY E., 1978. 282.7. kép. 46 2 CSÁNYIK., 1954. 115. 463 FÉNYESE., 1851. IV. 136. 46 4 MOLNÁR L., 1967. 248. 46 5 Érdekes módon a finomkerámia-ipar körébe (porcelán-, keménycserépgyártás) tartozó tárgyakat világszerte gyűjtők tartják számon. A durvakerámiának besorolt téglaipar emlékei 93
