Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT

rozták, hogy mit lehetett készíteni belőle. A „Lila" bányában a két világháború közt 80-90 fő kőfaragó szakmunkás dolgozott.

29

5 Időközben a két háború között a kőbányászatot kiterjesztették a falutól 4,5 km-re északra a Komlós- és a Nagy-völgyek közötti gerincen emelkedő Asztag-kő 505 m magas egykori gejzirkúpjára is. Az Asztag-kő kiváló minőségű hidrokvarcitját kohókemencék kibélelésére használták,

29

6 ugyanakkor ez a kőzet malomkő készítéséhez is megfelelt.

29

7 Az Asztag-hegy kövét malombéléskőnek termelték. Recens néprajzi vizsgálatokból tudjuk, hogy az általánosan elterjedt malomkőméret a területen 36 és 42 colos (108 cm és 136 cm) átmérőjű volt. A kövek vastagsága 25 cm körül mozgott.

29

8 Ennek az oka, hogy a víz energiája meghatározta az őrlőmalmokban használható malomkerekek nagyságát. Tehát innen tudjuk, hogy a solymosi malomkőbányában is ilyen méretű kövek készültek. A Gyöngyös környéki molnárok elbeszélése szerint előfordult olyan eset, amikor a malomkövet is a molnárok faragták ki, főként ha a közelben bányászott solymosi követ használták fel. Volt olyan alkalom is, hogy Visontán az egyik molnár a Gyöngyös melletti farkasmályi kőbányából szerzett követ, amelyet maga faragott ki.

29

9 A solymosi malomkő piacát több tényező befolyásolta. Mai ismereteink szerint a történelmi Magyarországon a XIX-XX. században közel 50 jelentős malomkőfejtő és malomkőfaragó központ volt.

30

0 Ezek közé tartozott a solymosi malomkőfejtő. A Gyöngyös környéki molnárok elmondása szerint nem tartották az itteni malomkövet jónak, mert puha volt és csak szükségből használták. A jobb minőségű sárospataki és váci kővel szívesebben dolgoztak a térség molnárai

30

1 a XX. században. Azt is figyelembe kell venni, hogy időközben megváltozott a malmok őrlési technikája, s újfajta köveket kezdtek el használni. Magyarországon 1859-ben a sárospataki Botkői bányában, majd 1864-ben a király-hegyi bányában fejtett kvarcitból elkezdték gyártani a több darabból álló, vasabronccsal körbefogott ún. francia malomköveket. Ezután az 1860-as évek elején Fónyon is elkezdték készíteni ezt az új típusú francia követ, s az üzemet 1860-as évek közepén Miskolcra telepítették át. Hasonló gyártóhelyek nyíltak Rátkán, Szegilongon. A legkelendőbb francia malomkövek Sárospatakon készültek. E kövek használata azért terjedt el gyorsan, mert mind több malom tért át a gőzüzemre. A gőzmalmok kemény kőzetből készült és a sebesebb forgás ellenére erősen kopásálló, hosszú élettartamú köveket igényeltek.

30

2 Nem tudunk arról, hogy áttértek volna Gyöngyössolymoson az újfajta malomkövek készítésére, ezért mindjobban kiszorultak a piacról, s a hanyatlóban lévő malomkőbányászat helyett a helybeli építőkőfejtés került előtérbe. Végül a természetes malomkövek azért kerültek ki a használatból, mert ezek legfeljebb 200/sec. fordulatot bírtak el, 29

5 LOVÁSZ A., 1994. 71-72. 29

6 PAPPF., 1943. 283. 29

7 PAPP F., 1943. 286. 29

8 SELMECZI KOVÁCS A., 1984. 359. 29

9 SELMECZI KOVÁCS A., 1969. 325. 30

0 HÁLA J., 1985. 586. 30

1 SELMECZI KOVÁCS A., 1969. 325. 30

2 HÁLA J., 1993. 485-487. 69