Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

4. KŐ-, ÉPÍTŐKŐ- ÉS MALOMKŐBÁNYÁSZAT

A márványbányászat az 1780-as években újabb lendületet kapott, amikor gr. Eszterházy Károly egri püspök idején jelentős középítkezések folytak Egerben és a környékén. 1784-ben a régi márványbányához közel új lelőhelyre akadtak, amelyre kőfejtőt lehetett nyitni. Akkorra a régi márványbánya állapota olyan rossz lett, hogy nehezen és veszélyesen lehetett már csak termelni, s félő volt, az üregek rászakadnak a munkásokra. A püspökség új márványosa ekkor Pliczner János egri kőfaragómester volt. 1785-ben a helyi márványbányát újra megnyitották. A nagyméretű püspöki építkezések anyagszükséglete miatt újabb és újabb márvány lelőhely eket tártak fel, nyitottak meg, miután a püspök kiadta szigorú rendelkezését. Ezután jelentette 1789-ben Farkas János a püspöknek: „Nagy az igyekezetem, hogy a tárkányi különb különbféle Szebb meg Szebbféle Márványkövek s vad alabástromok előkerüljenek". 1791-ben Francz József egri építőmester márványfűrészt tervezett.

2" Ebben az évben elkészült a márványfaragó lakása, az ún. Márványosház, mellette pedig egy fészerhez hasonló faragószín. Az 1799. évi uradalmi összeírásban már szerepelt a tárkányi márványfaragó-mester háza és műhelye.

21

2 1796-ban a márvány bányászata olyan eredményes, hogy jelentették a püspöknek: „hála Isten szépnél szebb és Soltféle Márványai vannak Felsőtárkánynak, amelyből korántsem megvetendő jövedelmet lehet remélni".

21

3 A felsőtárkányi márvány folyamatos bányászata 1799 után - Eszterházy püspök halálát követően - megszűnt azzal összefüggésben, hogy a püspök kezdeményezte jelentős templom- és középítkezések befejeződtek. Viszont nem könnyű kideríteni, hogy mikor zárták be végleg a tárkányi márványbányát. Vályi András országleírásában azt írta még 1796-ban: „néhány esztendők óta márvány kő bányájok is van ",

21

4 Ez évben írt róla Szaller György is.

21

5 Görög Demeter 1848-ban kiadott magyar atlaszában feltünteti Felsőtárkányon a márványbányát „Márv". rövidítéssel, és a bányát jelképező bányászkalapácsokkal.

216 Miután Görög Demeter a térképfelvételeket az 1790-es években készítette, valószínű, hogy a működő bányát láthatta. 1818-ból való adat szerint Judice Szilveszter márványfaragó a községben a temetőkert kőfeszületét elkészítette.

21

7 Ez az utolsó adat a márványbánya működésére. 1819-ben Magda Pál ezt írta: „Felső Tárkányon szép márvány kő ásattatik",

21

8 A későbbi országismertető munkákban is rendre működő bányaként szerepel: 1837ben,

21

9 1847-ben,

22

0 1854-ben,

22

1 1860-ban,

22

2 1864-ben,

22

3 sőt még 1877-ben is.

22

4 21

1 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1972. 739-740. 21

2 HML. XII-3/a/84. Liber. 79/3. 348. 21

3 SUGÁRI., 1971. a. 4. 21

4 VÁLYI A., 1796. I. 55. 21

5 SZALLER Gy., 1796. 199. 21

6 GÖRÖG D., 1848. Borsod vármegye térképlapja. Térképgyűjteményét először Bécsben 1802-1811 között, majd Pesten 1848-ban adták ki. 21

7 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1969. 346. 21

8 MAGDA P., 1819. 384. 21

9 FÉNYES E., 1837. II. 111. 22

0 FÉNYESE., 1847. II. 248. 59