Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
17. SALÉTROMGYÁRTÁS
nyege: kétharmad részt anyaföldből és egyharmad részt növényi hamuból rakták össze a pemetéket, azokat a 3,5-4 m hosszú, 1 m széles, 2 m magas, szabályos trapéz alakú hasábokat. Az anyaföldnek a lakhelyekről kiásott gájföldet használták, amit előbb kilúgoztak, hogy a benne lévő salétrom ne keveredjék el. A hasábok körül kis árkot húztak, hogy a befolyó esővizet, amely sok salétromot lemosott, összegyűjtsék és a nyers (tisztítatlan) lúghoz adják. Ezeket a pemetéket, ill. földhasábokat évente 3-4 alkalommal lekaparták a salétrom összegyűjtésekor. Volt hely, ahol tetővel is védték a földhasábokat az eső és nap ellen. 160 6 A szakirodalomban Szathmáry László - a plantage módszeréről azt írta, hogy a legalkalmasabb a salétromtermelésre a száraz, régi juhakol. 160 7 Salétrom keletkezhet természetes úton salétromszérűn és a lakóházak, istállók stb. földjében, de ódon nyirkos épületek, pincék falán is kiütközik. A szérűn sepréssel, az utóbbinál ásás útján nyerték a salétromos földet. Viszont a salétrom mesterséges úton is termelhető a kevésbé hatékony gáj és a még intenzívebb plántás módszerrel, amikor öszszekaparták a keletkezett nyersanyagot. Végső soron a természetes és a mesterséges úton keletkezett salétrom vagy sepréssel és kaparással, vagy pedig ásás útján gyűjthető össze. A salétromtartalmú föld kiásása útján elsősorban német, cseh és morva származású szakemberek gyűjtötték a salétromot, akiket szilezitákiiák neveznek a források. E célból lakóházak és istállók padló nélküli földjét ásták meg. Ezt a földet előbb kilúgozták, aztán főzés útján besűrítették. Átlagosan 12 szekér föld mennyiségéből 100 kg salétromot főztek. 160 8 A salétromgyártásnak a korban 2 sajátos technológiája alakult ki, amely egymás mellett, egyidőben létezett. A kétfajta eljárás a salétromtartalmú nyersanyag összegyűjtésének a módjában tért el egymástól. A salétromtermelésnek az országban különböző központjai alakultak ki. A XVII. században a Nyírség csak egyik centruma a salétrom termelésének a felvidéki, erdélyi és a Pécs környéki központok mellett. Debrecenben már a XVI. században kálisalétromot termeltek. 1548-tól már írásos emlékek igazolják a városban folyó salétromfőzést.' 60 9 Az elsőként említett módszer lényege a következő. A salétromot az Alföldön többfelé salétromtermelő helyeken, más néven szérűkön termelték. A szérűt a beltelkekhez tartozó kertekben alakították ki, ritkán a legelőn. Nagysága 3-400 négyszögöl lehetett, s általában lejtős helyre telepítették. Salétromtermelésre ui. nem minden talaj alkalmas, s a szérűn sok szervesanyagnak kellett lennie. Ezt elő is segítették oly módon, hogy trágyát hordtak ki a szérűre, öntözték és szántással lazították a földjét. A lejtős fekvés már eleve jobban biztosította a talaj nedvességtartalmát. 161 0 A salétromos szérű területén seprővel vagy gereblyével (esetleg boronával) összegyűjtötték a talaj felszínén, a talajban lévő természetes kapillaritás elve alapján koncentrálódott salétromos földet. Az így összegyűlt nyersanyagot kisebb kupacokban hosszú ideig állni hagyták. Majd az egybesepert port talaj-, szalma- és homokszűrő kádakba rakták, amelyekből többet helyeztek egymás mellé. A kádakban az összegyűjtött 160 6 KOVÁCS B., 1941. 7. 160 7 SZATHMÁRY L., 1932. 423. 160 8 HECKENAST G., 1959. 33. 160 9 SZŰCS E., 1976. 61. 161 0 KOVÁCS Á., 1981. 4. 273
