Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)

17. SALÉTROMGYÁRTÁS

folyadék egy fadugóval nyitható-zárható nyíláson át egy közös csatornába ömlött, onnan pedig nagyobb gyűjtőbe, többnyire földbe ásott kádba került. A homokszűrő kádban egybegyűjtött port alapos döngölés után leöntötték. A víz hatására a salétrom és egyéb oldott sófélék a nyíláson át távoztak, míg a föld a kádban visszamaradt. Hasonló célt szolgált a közös gyűjtőkád hiánya esetén alkalmazott eljárás, amikor a homokszűrő kádba rőzsét vagy cserjét helyeztek. A víz oldó hatására a salétromlúg a kád alján gyűlt össze, a föld pedig visszamaradt a rőzseköteg felett. Ebből a nyers lúgból főzéssel és párologtatással kinyerték a salétromot. Ezt a műveletet kétszer kellett elvégezni. Az első alkalommal nyert tisztátlan vagy eresztetlen salétromot még egyszer be kellett főzni, hogy az újabb kikristályosítás útján már tiszta vagy finom (ún. eresztett) salétrom keletkezhessen. Általában a salétromfőző parasztok eresztetlen salétromot szállítottak a kincstári salétromfőzőkbe.'

6" A salétromszérűn gyűjtött kristályos poranyagot először kilúgozták. A fakádakban, amelyekben a szalma és homok egyfajta szűrőréteget képezett, a beleöntött salétromtartalmú poranyagot vízzel feloldották. Közel 10-12 órás oldás után ezt lecsapolták. Az így nyert folyadék lúgkazánba került, ahol mintegy 80 °C-ra felhevítették és a fahamu lúgjával kezelték, ezután fahombárokba gyűjtve lehűtötték az anyagot. Ez a művelet az ún. kiejtés volt. Ezt a lúgos kezelést elsődlegesen központi helyen létesült salétromfőző házakban végezték, a falvakban időszakosan üzemelő salétromfőzők ezt az eljárást nem alkalmazták.

161

2 A tisztítatlan (eresztetlen, ún. egyszeres) salétromot vitték a paraszt salétromfőzők a kincstári officinába, ahol újra feloldották és kikristályosították (megeresztették), így jött létre az „eresztett" vagy „finom", más néven kétszeres (kétszer főzött) salétrom. A paraszt salétromfőzők által például a kallói salétromházba bevitt salétromból 1685-ben még csak 3 bécsi mázsából 1 bécsi mázsa finom salétromot főztek. Húsz év múlva, a Rákóczi-szabadságharc idejére már annyit javult a salétromfőzés technikája, hogy 2 bécsi mázsa salétromból átlagban 1 bécsi mázsa finom salétrom készült.

161

3 A másik módszernél az ásás útján nyert salétromos földet vasból készült üstökben tűz fölött főzték. Ez nem csupán azért volt, hogy kristályos salétromot nyerjenek, hanem azért is, hogy az anyag teljesen megtisztuljon a konyhasótól, a nátriumkloridtól, valamint a káliumklorid-tartalom tói, mert ezek jelenléte egyébként használhatatlanná tette volna a puskaport.

161

4 Ezért a salétromkészítés során egymást követték a tisztító műveletek. Folyamatos főzésnél három naponta a konyhasótartalmú szennyeződések kicsapódtak, el lehetett azokat távolítani, s a massza fokozatosan besűrűsödve 48-50%-os töménységű lett. Ezután kristályosították a salétromot. E célból az üstökből a lúgot kicsorgatták. A nyers salétromkristályokat vízzel hígítva melegítették, újra kristályosították, mosással tisztították. A szenynyeződés eltávolítására mésztejet adtak az oldathoz. Ezután megszűrve ismét kristályosították, mert a salétrom elvált a mésztejes csapadéktól, valamint a lúgtól. 161

1 KOVÁCS Á., 1981. 4-5. 161

2 FILEP A., 1981. a. 394. 16.

3 HECKENAST G., 1959. 33. 16.

4 FRECSKAY J., 1881. II. 236. 274