Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
17. SALÉTROMGYÁRTÁS
ipari nyersanyaggá. Magyarországon kb. 1880-ig állítottak elő salétromot hagyományos eljárással. A salétromfőzést Magyarországon a kincstári szervezet irányította. 1596-tól ismételten megújított országos törvények tiltották a salétrom kivitelét, s egyben a kincstár javára kényszerértékesítést rendeltek el. A gyártás módszerei a késő középkorban alakultak ki, s változatlanok maradtak az 1860-as évekig. Ekkor részint megjelent a chilei salétrom tömeges importja, megkezdődött a strassfúrti kálisótelepek feltárása, majd a vegyi úton előállított salétrom 1880 után végleg kiszorította a korábbi salétromfőző eljárásokat. A talajba került szerves anyag bomlása során bizonyos baktériumok hatására helyenként nagy mennyiségű salétromvegyület keletkezik, amit a talajban lévő nedvesség kiold. A kapillaritás révén a felszínre kerülő oldat elpárolog és utána visszamarad a felszínen kikristályosodott salétrom. A salétromnak, mint kolloidos anyagnak az a tulajdonsága, hogy a földből minden só kivonul a levegővel érintkező felületre. A só még gyorsabban húzódik a felszínre mint a víz. A természetes körülmények közt a salétromos föld talajában kb. 10 cm mélységben a legerősebb a nitrifikáció folyamata. A kialakuló só vagy a káliumhoz vagy a mészhez kötődik, és a föld lassú kiszáradása során mint kálium- vagy mint mészsalétrom virágzik ki. Ha megfelelő száraz és meleg volt az idő, 24 óra alatt a talaj felszínén salétromlepel keletkezett, amelyet minden este összegyűjtöttek. 160 0 Ezt az összegyűjtést nevezték seprésnek. A rendszeres salétromgyűjtésre alkalmas területeket szérűnek, kertnek hívták. A természetes salétromszérűn kiütköző salétromot többnyire seprővel gyűjtötték egybe vagy gereblyével tolták össze. A nagyobb szérűkön lóval húzatott kaparóvassal lazították fel a salétromleplet, amelyet azután az asszonyok kis kupacokba raktak össze. 160 1 Az összesöpört salétromport a szérűn álló egyszerű épületbe hordták be, ahol a kifőzésig vagy a beszolgáltatásig tárolták a nyers salétromot. A nagyobb szérűkön szabadkéménnyel és katlannal felszerelt kalyibák álltak, amelyekben a salétromot kifőzték. Az üstöt és a tüzelőanyagot a kincstár biztosította. A kisebb szérűkön azonban csak a seprési, más néven a porvonást végezték. 160 2 A seprésföld igen sok idegen anyagot, főként sziksót tartalmazott. Ettől és más idegen részektől főzéssel tisztították meg. A sok tűzifa és a munka drágává tette ezt a munkafázist. Ezért, ha több volt az idegen anyag a seprésből nyert földben mint a salétrom, a nyersterméket szappankészítéshez használták például Debrecenben. Emberi beavatkozás nélkül a természetes szérűk nem adtak kielégítő mennyiségű salétromot. Ezért mesterséges szérűket készítettek, hogy a lőporgyártáshoz szükséges salétrom termelését fokozzák. A salétrom dúsítása vagy minőségének javítása végett egyéb szerves anyagot ástak a talajba, esetleg a salétromszérűt és környékét szervesanyag-tartalmú folyadékkal (trágyalével) vagy vízzel locsolták. Helyenként a települések szervesanyag hulladékát salétromkészítés végett összegyűjtötték és felhasználták. 160 3 A kedvező adottságú tájakon mind a török, mind a Habsburg, valamint az erdélyi államhatalom megkövetelte a paraszti salétromszérűk tartását, valamint a félkész vagy ún. 160 0 KOVÁCS B., 1941. 5. 160 1 SZABÓ J., 1851. 230. 160 2 SELMECZI KOVÁCS A., 1991. 235. 160 3 FILEP A., 1981. a. 393-395. 271
