Csiffáry Gergely: Manufaktúrák és céhen kívüli ipar Heves megyében - Tanulmányok Heves megye történetéből 14. (Eger, 1996)
7. TÉGLAGYÁRTÁS
Maklár 1771-ben a püspök-földesúr már előírta, hogy az új telepesek kötelesek házukat kőből vagy vályogból építeni, de a kéménynek égetett téglából kell készülnie. 66 6 A makiári téglaégető létesítését végül is a makiári új templom építése tette szükségessé. 1789-ben a makiári parókia, templom és a kerítések építésekor szokás szerint itt is próbaégetést végeztek. A téglát Francz József építőmesterrel megvizsgáltatták, aki jónak találta, s a püspök engedélyezte a téglaégetést. 66 7 1791-ben az egri püspök úgy rendelkezett, hogy a makiári templomhoz a faragott köveket továbbra is Egerből kell szállítani. Ezt meg is kezdték. 1794-ben, amikor a makiáriak az egri várbeli faragott kövekért jöttek, onnan a téglaházból téglát szállítottak a szeminárium egri építkezéseihez. Makiáron ez időben 77 500 db kész tégla volt felhalmozva azon kívül, amelyekkel az épülő templom falait a fagy elleni védekezésül betakarták. 66 8 A templom építésével kapcsolatban írta 1793-ban Farkas János Eszterházy püspöknek: „Schiefer vagy fedőkő cserép vagyon készen 40 200" db, amelyeket a torony fedéséhez készítettek. 66 9 Az 1799-ben felvett leltár szerint a makiári téglaégető felszerelése a következő eszközöket tartalmazta: ládas taliga 5, tégla verő kapa 4, ortó kapa 2, rocska 1, vas vidla 2, fürész kisebb 1, vonó késs 7. 67 0 Makiáron is az történt, mint Eszterházy püspök egyéb nagyobb építkezéseinél, hogy az építkezés közelében téglakemencét állított fel. E kisebb műhelyek tégláit részben az ott folyó munkáknál, a téli időben a félkész falak befedésére használták. A termelt fölösleget más építkezésekhez szállították vagy eladták. 67 1 A makiári téglaégető létezésére 1789-1799 között találni adatokat. 1833-ban a makiári bírák Racskó György „új magyar" részére - aki cigányember lehetett - egy házhelyet kértek a földesúrtól. Racskó eredetileg a „téglás mesternek a segéde" volt, majd utóbb kovács lett, s jó munkát végzett. Az egri érseki uradalom gazdasági ülése elutasította a kérelmet. 67 2 Ez véleményem szerint arra utal, hogy a makiári téglakemence a XIX. század első, talán második évtizedéig működhetett, ha egykori alkalmazottja 1833-ban még házat kívánt építeni. Az egykori téglaégető és a hozzátartozó agyagbánya helye, az ún. Kétvíz közt, vagyis az Alsó-Malom és a Nagyréti út közötti területen, a Kisalvég déli végében volt. E területen a kortársak szerint a szegény makiári lakosok, még az 1930-as években is a vályogházak javításához, tapasztásához s a házak padozatának erősítéséhez termelték az agyagot 67 3 66 6 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1978. 392. 66 7 LÉNÁRT A., 1982-1983. 198. 66 8 LÉNÁRT A., 1980. 279. 66 9 DERCSÉNYI D.-VOIT P., 1978. 392. 67 0 HML. XII-3/a/86. Liber. 79/2. Eszterházy leltár 1799. 330 67 1 LÉNÁRT A., 1980. 291. 67 2 DIV. ENA. 1630-73. 67 3 BALATONI A., 1995. 67. 118
