Csiffáry Gergely: A hatvani posztómanufaktúra története - Tanulmányok Heves megye történetéből 13. (Eger, 1993)
Előszó
rokat: „... Kínszeritettünk az uraság juhainak minden fizetés nélkül leendő megnyírására. 1788. október havában elvételődvén az árendás birkásoktól a juhok, az 1789—90. esztendei nyírásért járó fizetést" a hatvani uradalmi pénztár még nem fizette ki. 16 6 Tagadhatatlan tény, hogy Grassalkovich II. Antal nem tudott gazdálkodni, s költekező életvitele felemésztette birtokai jövedelmét. Apjának évi pénzbevételeit 125 000 forintra becsülték, ennyit hagyott halálakor, 1771-ben a fiára. Ennek ellenére fia 1784-ben már 70 000 forintot, 1790ben pedig 117 000 forint újabb kölcsönt vett fel. 16 7 El kell ismerni, hogy a hatvani manufaktúra létesítése, üzemeltetése és megszüntetése döntően összefüggött a Grassalkovich-féle mezőgazdasági nagyüzem mindenkori működőképességével, eredményességével, jövedelmezőségével. A hatvani posztófabrika, mivel a helyi céhen kívül állt, és általában a céhes kötöttségektől független, s miután a szövőüzem az uradalom tulajdonát képezte, ezért már eleve tőkés jellegű vállalkozás volt. 16 8 Ez a posztómanufaktúra jellegzetes típusa a hazai korai kapitalista vállalkozásoknak, és mivel nagybirtokon létesült, a tőkés jellege ezért módosult is. Az üzem léte elsősorban nem a tőkés vállalkozásokra jellemző termelési rentabilitáson nyugodott. A hatvani vállalkozást úgy kell tekintenünk, mint egy jól vezetett mezőgazdasági nagyüzem tetszetős, de mellékes, járulékos üzemét, amelyet fenntartottak. Aligha hihető, hogy Grassalkovich I. Antal hatvani alapítása különösen rentábilis lett volna. Ennek ugyanis ellentmond az üzemnek az épület méreteihez képest szerény termelési volumene, ugyanakkor az esetleges veszteséget a több uradalommal rendelkező, sikeresen gazdálkodó nagybirtokos észre sem vette. 16 9 Az uradalom eladósodása, az ifjabb Grassalkovich költekezése, az üzem függése a nagybirtok termelésének eredményességétől, mind vitathatatlan tények. Viszont nem szabad szem elől tévesztenünk, hogy a manufaktúra megszűnéséhez döntően hozzájárult a fejletlen hazai társadalmi és gazdasági szerkezet és a tőkehiány. A korszakra jellemző, hogy a birtokszerző és társadalmi státusuknak megfelelő életmódot folytató arisztokrata famíliák sorra eladósodtak, függetlenül attól, hogy egyes tagjaik pazarol16 6 Soós, 1975. 80. 16 7 Závodszky, 1931. 81. 16 8 Mérei, 1943. 107. 16 9 Endrei, 1969. 164. 45
