Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Falusi és mezővárosi római katolikus elemi iskolák az 1770-es években
néhány. De a Mátraalján, Gyöngyös környékén, Heves megye többi részén, meg a Jászságban megmaradtak a plébániák, és a velük kapcsolatos mezővárosi, illetve falusi elemi iskolák. Sürgető feladattá vált most az elszenvedett károk helyrehozása, a megsemmisült plébániák és iskolák helyén újaknak felállítása. Az iskolák szervezése a plébániák felállításához kapcsolódott, mert a kántortanító nélkülözhetetlen segítőtársa » volt a plébánosnak a templomi és egyéb egyházi szolgálatban, az anyaegyházban éppúgy, mint a nagyszámú filiafaluban. Ahol visszaállították a plébániát, ott igyekeztek azonnal kántortanítót is bevezetni, az elemi oktatást elindítani. A plébániák száma és , helyreállításuk üteme 1699-től 1745-ig a következő képet mutatja (az alábbi adatszolgáltatás az 1804-ben felállított egri érseki egyházmegye területére vonatkozik): 1699 1715 1737 1745 évben a patai esperesi kerületben 15 13 32 34 plébánia a hevesi esperesi kerületben 11 13 20 27 plébánia egész Borsod vármegyében 7 12 23 23 plébánia egész Szabolcs vármegyében 2 2 7 9 plébánia A restaurációs tevékenység eredményeként 1761-ig a kerületekben az alábbiak szerint alakult a plébániák száma: 1761. évben Heves megyében, a patai esperesi kerületben Heves megyében, a felső-hevesi esperesi kerületben Hevesben és Jászságban, az alsó-hevesi esperesi kerületben Borsod megyében, a felső-borsodi esperesi kerületben Borsod megyében, az alsó-borsodi esperesi kerületben Szabolcs megyében, a szabolcsi esperesi kerületben 22 plébánia 22 plébánia 20 plébánia 12 plébánia 11 plébánia 13 plébánia Összesen: 100 plébánia Az 1696 és 1761 közötti időszakban a falvakban és mezővárosokban működő katolikus elemi iskolák szervezete, tananyaga, tanítási módszere még mindig az 1560. évi nagyszombati zsinat rendelkezéseihez igazodott. Az 1700-as évek első felében a földműves gyermekek oktatását is megkezdték, és bár a papképzést a XV El. század közepétől a papnöveldék vették át, mégis, miután a papok legtöbbjét faluról várta az egyházmegye, és mivel a közigazgatás hivatalos nyelve a latin volt, ezért a népesebb falusi elemi iskolákban továbbra is megtanították a latin nyelv elemeire izokat a tehetséges gyermekeket, akik latin iskolába, vagyis gimnáziumba kívántak átlépni. Az elemi iskolákban előadott latin alapismeretek anyaga pedig a névszóragozás, melléknévfokozás, igeragozás volt. De a mezővárosokban, e viszonylag népes településekben a kántori teendők ellátása egymagában is lefoglalta a kántortanító egész idejét, ezért a gyermekek oktatására helyettesül segédtanítót, preceptort vett maga mellé, vagy pedig a város 7
