Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Falusi és mezővárosi római katolikus elemi iskolák az 1770-es években
A katekizmus módszert, vagyis a tananyagnak kérdések és feleletek alakjában való előadását már a középkorban alkalmazták világi tartalmú, elemi szintű tankönyveknek, például a latin nyelvtankönyvnek szerkesztésénél. A XVI. század közepétől kezdve pedig a vallási alapismeretek oktatásának is ez lett a kedvelt eszköze, a katekizmus szolgált a tanulók számára elemi iskolai tankönyvül, a felnőttek számára pedig népkönyvként. Canisius Péter jezsuita, az ingolstadti teológiai főiskola tanára 1555-ben adta ki a 211 kérdést és ugyanannyi feleletet tartalmazó katekizmusát, hittankönyvét, míg ennek rövidebb és könnyebb összefoglalása 1599-ben jelent meg. Ez utóbbi már csak 122 kérdésből és feleletből állott. Canisius tankönyve a következő kétszáz év folyamán közel 200 kiadást ért meg számos változatban és fordításban, különböző terjedelemben. Kiskatekizmus, közép-, nagy- vagy öregkatekizmus elnevezéssel, korosztályoknak megfelelően bővülő tananyaggal került a tanulók és olvasók, kicsinyek és nagyok kezébe. Canisius 1556-ban a katekizmussal egy kötetben kiadta az elemi latin nyelvtant is, összekapcsolva a hittant a grammatikával. Az elemi iskolai tanulók tehát a latin nyelv alapjait ebből a katekizmuskönyvből tanulták meg. 2 1562-ben Telegdi Miklós esztergomi kanonok magyarra fordította Canisius kiskatekizmusáL 1599-ben Vásárhelyi Gergely magyar kalendáriummal közös kötetben adta ki Canisius katekizmusának magyar fordítását, az 1615/17-es kiadásában pedig elmondta a naptárreform történetét, közölte a magyar királyok névsorát is. Vásárhelyi és követői katekizmusfordítása hazánkban az alsóbb néprétegek számára népkönywé lett, vagyis olyan népszerű, ismeretterjesztő célzatú prózai olvasmánnyá, mely a hittani kérdések-feleletek mellett naptárával, uralkodók névsorával, kismértékű történeti ismeretekkel, magyar ének- és imaszövegekkel, népies nyelvével mint közkedvelt szellemi tennék olcsón került a vásárokon, vagy a plébános és iskolamester közvetítésével a tehetősebb felnőttek és iskolás gyermekeik kezébe. 3 A XVI-XVII. században a falusi elemi iskolai oktatásban még csak azok vettek részt, akiknek erre anyagi lehetőségük, vagy további céljaik érdekében szükségük volt. Utóbbiak közé tartoztak például a városi-mezővárosi céhbe törekvő ifjak, míg falun az agrárlakosság túlnyomó többsége számára továbbra is elegendőnek vélték a templomban vasárnap délben vagy délután a plébános által tartott hitoktatást. A működő falusi iskolák kántortanítói ekkor még deákok, olvasáshoz, íráshoz többé-kevésbé értő kézművesek, harangozók, templomgondnokok, egyszerűbb egyházi ténykedésekre feljogosított licenciátusok voltak. A deákoknak a plébános vagy kántor fából, vályogból, sövényből épített lakása, szobája szolgált tanteremül. 1687. december 17-én a kiéheztetett török katonaság elvonult az egri várból, az egyházmegye hódoltsági része felszabadult. Eger püspöke Kassáról székvárosába visszatérve már 1696-ban, majd 1699-ben számba vétette, összeíratta az egyházmegye területén működő plébániákat Kitűnt, hogy a Nagykunságban, Hajdúságban egyetlen katolikus plébánia sem maradt meg, a Tiszánüílon, Borsodban, Szabolcsban is csak Szenliványi, 16-34 Szentiványi, 40-62.
