Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
A tankerületi királyi iskolafelügyelőség megszüntetése 1830/31-ben
A tankerületi királyi iskolafelügyelőség megszüntetése 1830/31-ben Ferenc császárnak azon elhatározása, mely szerint ismét papokat kell ültetni az 1779 óta világi tanintézetté átszervezett mezővárosi normaiskolák igazgatói székébe, csak az első lépés volt a laicizálás visszafordításának útjában. A következő lépés a tan kerületi királyi iskolafelügyelőséget vette célba. A második Ratio 188. §-ának rendelkezése szerint új tanító alkalmazása esetén a királyi iskolafelügyelő hagyta jóvá a hitközség és plébánosigazgató által, illetve mezővárosokban a városi tanács által kandidált pályázó végleges alkalmazását Az iskolaigazgatóval együtt 6 bírálta el a tanító ellen emelt jogos panaszt Gondoskodnia kellett arról, hogy a tanítók kellő időben megkapják járandóságaikat, hogy az iskolaépületet alkalmas helyen építsék fel, azt megfelelően tatarozzák és szereljék fel. A gondjaira bízott nagyobb iskolákat legalább kétévenként meg kellett látogatnia. Miután egy-egy tankerületben több száz, esetleg félezer elemi iskola működött már 1830 körül, ennyi tanintézettel érdemben törődni, vizitálni egy ember számára megvalósíthatatlan, illuzórikus feladatnak bizonyult Az egyháziak joggal sérelmezték, hogy a kántortanítónak - tehát egyházi alkalmazottnak - felfogadását végső fokon nem egyházi, hanem világi fórum engedélyezi. Visszás helyzetet teremtett az 1808-1813. évi eredménytelen iskolaszabályozás, mert lehetőséget nyújtott arra, hogy a kántori teendőktől való függetlenítés esetén az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben feltüntetett és onnan a szabályozó szerződésbe átmásolt valamennyi kántortanítói illetményt egyedül a tanító vegye fel a kántor súlyos sérelmére. Talán éppen az emiatt benyújtott panaszok hatására vette tervbe a tanügyi főhatóság - éppen 1813-tól kezdve - a tankerületi királyi iskolafelügyelőség megszüntetését vagy működésének ideiglenes felfüggesztését Tény, hogy működése 1813 után összeszűkült, formálissá vált. Az 1811-ben kezdett egyházlátogatási jegyzőkönyvekbe számos plébánosigazgató olyan nyilatkozatot íratott be, mely szerint ő semmiféle hivatalos kapcsolatot nem tart a tankerületi királyi iskolafelügyelővel. Az ilyen helyeken tehát semmivé lett az állam befolyása, ellenőrző tevékenysége, az állami ellenőrzésből eredő ténykedéseket ilyen esetben átverte az egyházi ellenőrző hatóság, a kerületi esperes. Különben az esperes lelkipásztori kötelességei közé tartozott évenként legalább egyszer meglátogatni, vizitálni a kerületéhez tartozó 15-20 plébániát, évente legalább kétszer összehívni papságának kerületi tanácskozását a lelkipásztorkodást érintő ügyek megbeszélésére. Ezek a kerületi gyűlések az 1815-ös évektől kezdve egyre gyakrabban adtak hírt elemi iskoláik problémáiról, a gyűlések jegyzőkönyvei pedig a püspök vagy érsek elé kerültek. Egyházi vonalon tehát kész hivatali apparátus állt rendelkezésre az iskolák helyzetének, problémáinak feltárására, illetve azoknak megoldására. A triviális elemi iskolák irányításának és ellenőrzésének érdemi eszközét, a vizitálást 1815 után inkább az esperesek gyakorolták, de ennek az új gyakorlatnak állami, jogi szabályozása sem váratott soká magára. 41
