Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Vélemények az iskolák "szabályozásáról" 1808-1813
csak abban az esetben lesz megvalósítható, ha előbb biztosítják az iskola építésének és karbantartásának, felszerelésének, továbbá a kielégítő tanítói fizetésnek anyagi feltételeit, a tanítói javadalmat terményekben és készpénzben. E juttatásokra a földesúr és a hitközség tegyen kötelező ígéretet az ún. iskolaszerződésben. Jánosfy az 1808-1813 közötti években száznál több iskolaszerződést - "szabályozást" - tudott kimunkálni kerületében, ezek a Helytartótanács jóváhagyása után váltak kötelezővé. De az iskolaszerződések kieerőszakolásáról, valamint a bővebb tananyag és normamódszer várható sikeréről a plébánosok és esperesek negatív véleményeket közöltek az érseki hivatallal 55 i A hevesi esperesplébános például feleslegesnek tartotta a falusi elemi iskolák számára a rendelt tanmódszerben előírt bővebb tananyag bevezetését Szerinte a falusi iskolákat nem kell és nem is lehet átállítani a Jánosfy által oly hevesen sürgetett új tanmódszerre, az abban megjelölt bővebb tananyagra. Itt, az ő kerületében még mindig a régi falusi módszer szerint folyik a tanítás. A szülők most sem kívánnak ennél többet. Gyermekeik tanuljanak meg nyomtatott szöveget olvasni, egyesek még írni is. De nincs szükség például a latin nyelv elemeinek oktatására. A falun lakó nemesurak gyermekeit úgysem a falusi triviális iskola szokta előkészíteni a magasabb tanulmányokra, hanem Egerbe, Gyöngyösre viszik őket a kisgimnáziumba. A falu lakossága az iskolaszerződés ("szabályozás") által reá erőltetett anyagi kötelezettségeket nehezen teljesíti, mert szegény, elesett. Az elöljárók nem sietnek előteremteni az iskola felszerelését, így a szerződés csak írott malaszt marad. A boconádi plébános szerint: ki dolgoznék, ha a falu fiataljai egyre-másra magasabb iskolára kívánkoznának? 5^ A Helytartótanács 1811. augusztus 27-én kelt 21313. számú rendeletében, majd 1817-ben is szigorúan meghagyta, hogy a plébánosigazgató csakis a királyi egyetemi nyomdában előállított új rendszerű tankönyveket engedheti be az iskolába, más nyomda termékeit el kell kobozni, meg kell semmisíteni. Az erről szóló helytartótanácsi - érsek, kerületi esperes - megkerülésével közvetlenül küldte meg a plébánosoknak. A hevesi esperesplébános emiatt felháborodva jelentette ki, hogy ő ezután Jánosfy rendelkezéseit csak abban az esetben továbbítja plébánosaihoz, ha erre az egyházmegyei hivatal esetenként engedélyt ad. Jánosfy hiába nyilvánítja világi tanintézetté triviális iskoláinkat, mi plébánosok nem tartjuk annak, hanem egyházinak, úgy, mint eddig, bennük ezután sem tanítunk más tantárgyakat, mint betűismeretet, olvasást, hittant. Tanítványainkat pedig mi magunk látjuk el tankönyvekkel. Méltánytalannak tartjuk a régi tankönyvek elkobzását, hiszen újakat alig lehet beszerezni. Talán az legyen a tanító kötelessége, hogy tanítványai kezéből kikapkodja az eldugott régi tankönyveiket, annak ellenére, hogy újakat meg nem tud adni? 1811-ben Szepessy Ignác főesperes, akit Fischer érsek az iskolaszerződésekkel kapcsolatos panaszok kivizsgálásával megbízott, az alábbiakban fejtette ki álláspontját: Jánosfy iskolafelügyelő nem tesz mást, mint hogy az egyházlátogatási jegyzőkönyvekből kimásolt adatokat foglalja szerződésbe. Pedig az egyházlátogatási jegyzőkönyvnek 5 5 EFL. AN. 2989. raktári szám 5 6 EFL. AN. 2989. raktári szám 35
