Soós Imre: Mezővárosi normaiskolák az egri egyházmegyében 1779-től 1845-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 11. (Eger, 1992)
Vélemények az iskolák "szabályozásáról" 1808-1813
magának másolja le, gyakran olvasgassa, majd az iskolafelügyelőnél tegyen ebből az anyagból vizsgát, szerezzen bizonyítványt, hogy állásában az állami ellenőrző hatóság részéről is megerősíthető legyen. Ámde e rendelkezés érdemi megvalósításának továbbra is akadályai voltak. Erről tudósít az egyik kerületi esperes: Tiszabőre az esperes olyan ifjút fogadott fel, aki megtanulta a normamódszert és így is kezdett tanítani, de kevés sikerrel, mert az ehhez megkívánt iskolai táblák nem voltak meg, a gyermekek pedig nem rendelkeztek tankönyvekkel. Tiszapüspökibe most olyan embert hozott be tanítónak, aki megígérte, hogy a normáskönyv anyagát elejétől végig alkalmazni fogja. A tiszaörsi iskolában az esperes > 1809. április 22-iki jelentése szerint az elrendelt új módszert csak a hittan és számtan oktatásában lehetett eddig alkalmazni, mert a többi tankönyvet még nem tudták beszerezni. Ezért a plébános kiadta a megbízást, hogy azokat a debreceni vásáron szerezzék be. Egyébként Jánosfy iskolafelügyelő 1807. augusztus 8-án Tiszaörsön járt, a bírákkal és az egyházi uradalom tisztjeivel megkötötte a tanítói dotációs szerződést, vagyis végrehajtotta az "iskolaszabályozást", az esperes pedig a normametódusról szóló instructiot 1818 márciusában megküldte a plébánosnak. A helybeli iskolamester az egyeki normaiskolában már részt vett ugyan egy gyakorlati tapasztalatcserés képzésen, de ebből vizsgát még nem tett Az előírt normamódszert azért sem tudják alkalmazni, mert a tanulók birka- és libaőrzés céljából korán kimaradnak az iskolából, a tanévet november elején sohasem tudják megkezdeni, az előírt tanmenetet lehetetlen betartani. Az iskolamester egyben kántor is, a segédtanító pedig egyben harangozó, az egyházi szolgálat hosszú órákra, egész napokra is elvonja őket a rendelt mód szerinti iskolai munkától. Gyakori a hosszas temetés, harangozás. A filiákban egész napokat kell eltölteniük. Ilyenkor az otthoni iskolában csak a kántor felesége recitáltat. Az iskolamester a szegény sorsú szülőktől sohasem tudja beszedni teljes járandóságát, kénytelen maga megmunkálni javadalmi földjeit. Ha élni akar, gazdálkodnia kell.^ 4 Az 1806. évi - második - Ratio előírása szerint a falusi triviális iskolákban tanítandó tantárgyak a következők: kézzel írt vagy nyomtatott betűk ismerete, szótagokká foglalása, folyamatos olvasás, írás, a számtan elemei a falusi szükségletek mértékéig, állampolgári kötelességek, hittan. A latin nyelv elemeit csak a nemesek és azok a kiemelkedő képességű tanítványok tanulják, akik a gimnáziumban tovább akarnak tanulni. A tankönyvek a következők: öregkatekizmus: az egy csillag alatti szövege a legkisebbeknek, kettő alatti a középkorúaknak, három alatti a serdülteknek; alphabetica, vagyis ábécéskönyv, szépírási formák, minták, számtankönyv, olvasókönyv. Falun az idősebb gyermekek reggel, a kisebbek délután járjanak iskolába. Vélemények az iskolák "szabályozásáról" 1808-1813 A tanügyi főhatóság és Jánosfy is helyesen látták, és ez utóbbi az egri érsekkel folytatott levelezésében ismételten hangoztatta is, hogy falun a kívánatos iskolai reform 5 4 EFL. AN. 2989. raktári szám 34
