Szlávik László: A nemzeti ellenállás története Egerben 1849–1867 - Tanulmányok Heves megye történetéből 10. (Eger, 1991)
II. A nemzeti ellenállás fellendülése és tetőpontja az 1859 -61-es években: az abszolutizmus elleni népi és alkotmányos küzdelem kiélesedése
Egerben és Heves megyében is izzó volt tehát a hangulat és ez nemcsak a nemzett viselet tantető kultuszában mutatkozott meg, hanem abban is, hogy szinte egységes, szervezett városi ellenállás bontakozott ki a császári seregbe való katonai behívásokkal, sorozásokkal szemben. Különösen nagy volt a felháborodás városszerte az 1859 nyarán elrendelt második sorozás alkalmával, hiszen közelgett a mezőgazdasági dologidő, de emellett az egyöntetűen jogtalannak minősített háború is tüzelte a kedélyeket. Nyíltan éltették Kossuthot, Garibaldit, szidták a császárt és a zsandárokat. 6 4 A feszült közhangulatot bizonyította Scharapatka kapitány, egri csendőmárnyparancsnok 1859. június 17-i jelentése a kormányzóságnak, hogy városban utcai tüntetések fordulnak elő". A jelentés a következőkről tájékoztatott: JZlőző este 13 szénakaszálásból hazatérő lakos haladt át az ún. hatvani külvároson, énekelve és lármázva. Felváltva Kossuthot, Napóleont és a francia hadsereget éltették, s közben fenyegetőztek, hogy agyonütik a hivatalnokokat. A csendőrök némi küzdelem után elfogták őket és átadták a megyetörvényszéknek." (Megegyezte még: az esetről azért tett jelentést a kormányzóságnak, mert a rossz érzelműek hasonló tényekről elferdített híreket szoktak terjeszteni.) Amint később kiderült, a tüntetők napszámosok voltak, jíri kapások", akik aznap a városon kívül az érseki uradalom egyik rétjén kaszáltak. A kormányzóság komoly jelentőséget tulajdonított az esetnek és körlevelet intézett a főtörvényszékek elnökségeihez, valamint a fóállamügyészségekhez. Ebben felszólította ezeket: tekintettel a háborús viszonyok folytán felizgult néphangulatra, gondoskodjanak róla, hogy az ügyek amelyek az állam biztonságát és a köznyugalmat veszélyeztető bűncselekményekkel kapcsolatosak, soron kívül, sürgősen tárgyaltassanak, s azokban a törvény teljes szigorát érvényesítsék. A főtörvényszékek és a főügyészségek a kormányzóság rendeletének megfelelő utasításokat adtak a nekik alárendelt szerveknek. Hoffmann pesti főügyész még a kormányzóság rendeletét megelőzően saját elhatározásából Egerbe utazott, hogy a nyomozásnál jelen legyen. A nyomozás során némi súrlódás támadt a megyetörvényszék és a csendőrség között. Scharapatka százados azt állította, hogy a főállamügyész megérkeztéig a vizsgálat inkább «ű csendőrség elleni inkvizíció formáját öltötte magám" és Kautz vizsgálóbíró eljárása arra engedett következtetni, hogy a felforgató törekvésekkel rokonszenvez. Kautz 8 tanút hallgatott ki, akik tagadták, hogy a tüntetők a csendőröknek ellenszegültek volna és eskü alatt állították, hogy a tüntetők ittasak voltak. 6 4 Nagy, 12. 27
