Szlávik László: A nemzeti ellenállás története Egerben 1849–1867 - Tanulmányok Heves megye történetéből 10. (Eger, 1991)

I. Az abszolutizmus elleni nemzeti ellenállás fellendülésének előzményei Egerben (1849-1859)

tulajdonithatnának.

4

4 A jegyzőkönyvből kiderül tehát, hogy a város e kérdésben nem vállalta 48 - 49-es felelősségét, a fizetéskötelezettsége alóli kibúvás érdekében a 48-as forradalmi kormányzatot és megyei befolyást tette felelőssé akkori forradalmi magatartásáért. Az 1853. március 2-i úrbéri pátens szintén fokozta a város paraszn tömegeinek felháborodását, mivel Ferenc József a tagosítások békés lefolytatását javasolta, ugyanakkor nemcsak Egerben, de Heves megye legtöbb községében perre került sor a parasztok és az uraságok között, s még 1865-fcen is 1? olyan község volt a megyében, ahol a tagosítás! perek folyamatban voltak.

4

5 Tovább növelte a város lakosságán.^ haragját, hogy a pátens a szőlőföldek tekintetében úgy rendelkezett, hogy az úrbéres kerti szőlőket áiiami kártérítés mellett átengedte a parasztok tulajdonába, de nem szüntette meg az érvénybe» lévő szerződések és szokások szerint járó szolgáltatásokat a hegyi szőlőkre vonat kozóan. Eger szőlőföldje eredendően köziöidekbőí, majorsági jellegű földekből és csak kisebb mértékben úrbéres lelkiségből (kerti szőlők) állt, tehát a pátens értelmében végső fokon nem volt úrbéres föld. Ha úrbéres lett volna - mint ezért a minősítésért a város már 1849 őszén is harcolt - , akkor ««ük a földesúrnak, mint a föld tulajdonosának adandó jobbágyi szolgáltatásokkai, vagyis pénz-, munka- és terményjáradékkal tartoztak volna, igy azonban az állami adókat, az egyházi tizedet és a vármegyének já/ó háziadót is kötelesek voltak fizetni. Sérelmes volt továbbá, hogy a pátens a szőlőföldek megváltását csak azokra a földekre biztosította, ameiykre a használatot szerződéssel örök időLre mondták ki. Ez azt jelentette, hogy a szőlősgazdák megváltási jogukkal csak akkor élhettek Egerben is, ha a földeket nem ideiglenes vagy zálogszerződések mellett használták. A volt földfesurak elégedetlensége is megmutatkozott azonban a kártalanítás végrehajtásának módja miatt, mivel számukra 1855-ig csupán kártalanítási előleget utaltak ki, melynek rendkívül csekély mértéke nehéz helyzetbe hozta a város úrbériséget vesztett birtokosait. Ebből a közős felháborodásból azonban korántsem alakult ki egyfajta érdekközösségen alapuló nemzeti ellenállás, mivel az esetek többségében a parasztember sohasem tekintette a jobbágyíeteabedító forradalom hívének a vele szemben álló birtokost. Mindezek az elégedetlenségek egyre feszültebbé tették a viszonyt a város lakossága és az elnyomó hatalom között. Várták az új forradalmat, várták vissza Kossuthot, Klapkát és a szabadságot. Már az 1853. július 2-án kirobbant 4

4 HML V-41.1.1753. február 10. 4

5 Lányai, SK1865. 19