Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

szágra. 1945. május 19-én Körmendre érkeztek, ahol leszereltek, s mindenki úti igazolványt kapott. Dr. Bodó Jenő hazaérkezése után Budapesten a Honvédelmi Minisztériumban jelentkezett, s leszerelés után részt vállalt az újjáépítő munkában, amikor az országos szervezési osztály főnökhelyettese lett. Majd Gyöngyösön az Állami Biztosító jogásza volt, 1967. január l-ig, mikor nyugdíjba vonult. Jelenleg Vámosgyörkön él. A következő kitüntetések birtokosa: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Magyar Partizán Emlékérem (1973), Szocialista Kultúráért kitüntetés (1974), Jugoszláv Partizán Emlékérem (1975). Forrás: Dr. Bodó Jenő visszaemlékezése, Vámosgyörk, 1978. május 24. — Bodó Jenő: A jugoszláv—osztrák határon. (Egy volt partizán parancsnok feljegyzései.) Hadtörténeti Közlemények. 1970. 3. sz. 453—468. — Godó Ágnes: Magyarok a jugoszláv népfelszabadító háborúban. Bp. 1972. 198—248. (A VI. fejezet a Lackó-osztagról szól, és dr. Bodó Jenő tevékenységét részletesen ismerteti.) — G. Molnár Ferenc: Partizánok élén. Dr. Bodó Jenő partizán élete.) Népújság, 1971. május 1. 5. — Harsányi János (szerk): Magyar szabadságharcosok a fasizmus ellen. Bp. 1966. 773., 778. 11. BORDÁK JÓZSEF (Gyöngyös) Nagytarnán született 1921. január 21-én, az Esza

kkeleti-Kárpátokban. Anyja ukrán származású volt, az apja magyar. A II. világháború idején behívták munkaszolgálatra. Mint munkaszolgálatos 1944 őszén Marosvásárhely közelében, a Lövér repülőtér építkezésén dolgozott. Egy alkalmas pillanatban innen szökött meg Mrúz József nevű társával, aki Budapestre ment, Bordák József Debrecenbe tartott. 1944. október 22-én Debrecenben, a városért folytatott felszabadító harcok idején önként jelentkezett a szovjet Vörös Hadseregbe, hogy harcolni kíván a németek és fasiszta szövetségeseik ellen. A szovjetek hitték is, meg nem is, mindenesetre bizonyítania kellett. Előbb egy elromlott Steyer katonai gépkocsit javított meg, s harmadnapra esküt tett. Megkapta a beosztását a 16/51-es tábori postaszámú szovjet tüzéregységhez, ahol a parancsnok. Bozsenkó alezredes gépkocsivezetője lett. A szovjet csapatokkal együtt részt vett előbb Debrecen, Szolnok, Szeged felszabadításában. Majd a Heves megyei Atkár községbe került betegen. Itt megismerkedett azzal a leánnyal, akit utóbb, a harcok elmúltával feleségül vett. Felgyógyulását követően Bicske, Ercsi, Budapest bevételéért harcolt. Ezután a Bécs felszabadításáért vívott harcokban vett 39