Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)
Életrajzok
részt. A szovjet Vörös Hadseregtől Linzben búcsúzott el, s hazatért. 1945 júliusában szerelték le. A háború után Gyöngyösön telepedett le. 1957-ig mint gépkocsivezető a növényvédő állomáson dolgozott. Ez évben került át ugyancsak mint gépkocsivezető a Heves megyei Húsipari Vállalathoz. 1977 februárjában — gép járműbaleset következtében rokkantnyugdíjas lett. Jelenleg Gyöngyösön él. Munkája és antifasiszta tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetéseket kapta: a Budapest elfoglalása, illetve Bécs elfoglalása emlékére alapított szovjet érdemérmet, valamint a Győzelemért szovjet kitüntetést, Felszabadulási Jubileumi Emlékérmet (1970), Munka Érdemrend arany fokozatát (1978). Forrás: B. Kun Tibor: A szökevény. (Bordák József élete.) Népújság, 1976. április 4. 9. — Moldvay Győző: Volántól volánig, avagy: egy megpróbált élet elismerése. (Bordák József életútja.) Népújság, 1978. augusztus 24. 3. 12. BUKOVI MIHÁLY (Domoszló) Domoszlón született, 1905 augusztus 2-án. Szülei szegény parasztok voltak, s 9 gyereket neveltek. 1929-ben megnősült. Még házassága előtt azt tervezte, hogy kivándorolnak Kanadába, s ott vállal munkát. Mikor végül útnak indult egyedül, 4 hónapos volt a lánya. 1931-ben sikerült kapcsolatba kerülnie az illegális kommunista párttal. Baráti köréhez tartoztak Menyhárt Ferenc (Szajla), Szabó János (Szabolcs megye) és Hossó Pável bányász. 1932ben lett a Kanadai Kommunista Párt tagja. 1932. november 8-án, amikor az édesapja meghalt, hazautazott Magyarországra. Itthon volt 6 hónapig. Hazajövetele után egy ismerősénél énekelték az Internacianálét, s rájuk nyitott a segédjegyző. Ez időtől figyelték hazai tevékenységét. Visszament újra Kanadába, s Montreálban dolgozott. Elmondása szerint külföldön az újságokból szerzett tudomást a spanyol polgárháborúról. 1937. május 8-án elhatározta, hogy önkéntesként harcolni fog a spanyol nép szabadságáért. Kanadából tizenharmad magával együtt utaztak Párizsba. Itt az illegális kommunisták segítették őket a Pireneusokon át spanyol földre. Vele utazott jó barátja, Makra Mihály, aki az első ütközetben elesett. További harcostársai voltak: Csatári József és Kerekes József. Utóbbi Budapesten telepedett le. Bukovi Mihály harcolt az aragóniai fronton Szalvay Mihály parancsnoksága alatt. Később a Dombrowski40