Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

di Lemezgyárban kapott munkát. Innen 1931-ben, a válság idején elbocsájtották, mint létszámfölöttit. Ezután 1934-ig alkalmi munkásként dolgozott. 1934. november 5-én Miskolcra hívták be tényleges katonai szolgálatra a 7. tüzérosztályhoz. Háromhónapos alapkiképzés után leszerelték. Ezt követően a tardosi kőbányában dolgozott 1939-ig. Közben 1936-ban megnősült. 1939 februárjában a bélapátfalvai Cementgyárban helyezkedett el, mint segédmunkás. 1938-ban 3 hónapra behívták katonának, s 1940-ben is részt vett az erdélyi, 1941 áprilisában a délvidéki bevonulásban. 1942 áprilisától Miskolcon teljesített szolgálatot a 204-es légvédelmi tüzéreknél 1944. november 7-ig. Ekkor az alakulatukat a budaőrsi repülőtér védelmére áthelyezték a főváros mellé. A Budapest felszabadítását megelőző főváros környéki harcok idején Budaőrsről a lágymányosi dohánygyárba települtek át 1944. december 24-én, majd 1945. január 3-án a Sas-hegyre. 1945. február 6-án ütegük csatlakozott a szovjet csapatokhoz Budapest Csoport 61. 231. számú alakulatához, mely légvédelmi tüzérekből állt. Az átállásban részt vettek a parancsnokaik: Gál Dezső és Csiki Oszkár főhadnagyok is. A szovjet csapatok oldalán harcoltak ezután a Déli pályaudvar környékén, a Gellért-hegyen, a Citadella felszabadításáért vívott harcokban. A budapesti csata után Kelenföldre összpontosították az ütegüket is, ahol kiképzésben részesültek. Innen Jászberénybe helyezték őket. Itt az új magyar demokratikus hadsereg 1. hadosztályába osztották be őket, parancsnokaik változatlan meghagyásával. Elhelyezésük egyidőben Jászfelsőszentgyörgyön volt 1945. május 3-ig, innen a Dunántúlra vezényelték alakulatával, s Ajkán vasútbiztosító szolgálatot teljesített. A demokratikus hadseregtől 1945. november 16-án szerelt le mint tizedes. A leszerelése után a bélapátfalvi Cementgyár dolgozója lett. Még ez évben belépett a Magyar Kommunista Pártba. 1952-ben villanyszerelői szakvizsgát tett. A cementgyártól ment nyugdíjba 1972. május 1-én. Jelenleg Bükkszentmártonban él. Tevékenysége elismeréseként a következő kitüntetésekben részesült: Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Magyar Partizán Emlékérem (1974). 125