Csiffáry Gergely: Életutak-életsorsok . Az antifasiszta fegyveres harc Heves megyei résztvevőinek életrajzgyűjteménye - Tanulmányok Heves megye történetéből 8. (Eger, 1985)

Életrajzok

Forrás: Szabó Ferenc visszaemlékezése. Bükkszentmárton, 1983. május 6. — Dr. Godó Ágnes ezredes lektori közlése. Budapest, 1984. március 20. 77. SZABÓ ISTVÁN (Abasár) Verpeléten született, 1920. június 7-én. Ötgyermekes szegényparaszt családból származik. Elemi iskoláit Domoszlón, Verpeléten végezte. Kora gyermekként, alig került ki az iskolából, dolgozni ment az anyjával. Később már önállóan napszámosként, summásként kereste a kenyeret. 1941. október 5-én tényleges katonai szolgálatra hívták be Nyíregyházára, a 12. gyalogezred aknavető századához. Itt később tisztes-iskolát végzett, s őrvezetővé léptették elő. Még alig volt 8 hónapos katona, amikor alakulatát a szovjet frontra vezényelték. Századával Urivnál voltak, amikor 1943 januárjában bekövetkezett a nagy szovjet ellentámadás, s alegységéből alig 44-en maradtak életben. Szabó István megsebesült az ellentámadáskor. Gépkocsin Karocsára vitték, majd Belgorod—Harkov—Kijev úton a lembergi kórházban ápolták 2 hétig. Innen került Debrecenbe, majd Munkácsra, újabb hetekre kórházba. Egy hónap betegszabadságot ott töltött, majd Nyíregyházára vonult be. A front közeledtével alakulatát Sopronba irányították, s innen újra bevetették. Temesvárig, majd Pitvarosig jutottak, s innen állandó visszavonulásban voltak. Hatvannál megszökött alakulatától és hazament. Mint katonaviseltet szülőfalujából vitték hadifogolyként Debrecenbe. 1945. január 5-én az itt szerveződő 1. magyar vasútépítő ezredhez került, a 4. zászlóaljba, amelynek Fekete Andor százados volt a parancsnoka. Századparancsnoka Szabó József hadnagy lett, aki korábban is századparancsnoka volt. Szabó István e században szakaszparancsnoki beosztást kapott. Gyors és kemény kiképzésben részesült, majd ennek befejeztével Rahó körzetébe szállították, alagút és vasút helyreállításra. Az ő zászlóaljukat Tiszaborkútra osztották be. A reájuk váró helyreállító munka sokrétű volt, és elvégzése feszített ütemet kívánt. A hadosztály második munkaterülete Szlovákiában Losonc— Lónyabánya—Kriván körzetében volt. A zászlóaljukat Krivánban, az iskolában helyezték el. Fő feladatuk a kriváni alagút helyreállítása volt. 126