Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig - Tanulmányok Heves megye történetéből 7. (Eger, 1983)

Bevezetés

BEVEZETÉS A magyar hadkiegészítés kérdését történetírásunk, sőt hadtörténeti irodalmunk is mostohán kezelte. Hosszabb-rövidebb terjedelmű dolgozatok a kérdést csupán egy-egy vonatkozásában tárták fel, és rendszerint elhanyagolták a társadalmi vonatkozásának vizsgálatát. Munkáikban az újonckatona társadalmi gyökerek nélkül, személytelenül, mint a útszám egy tartozéka áll előttünk. Dolgozatomban csupán egy megye — Heves megye — országgyűlés által megajánlott újoncállításával foglalkozom. Nem térek ki tehát a nemesi inszurrekció és az azzal összefüggő portális inszurrekció problematikájára (bár, munkám során sokszor éreztem egyegy példánál, hogy „inszurgens toborzás"-ról lehetett szó, de erre konkrét bizonyítékom nem volt). A szabad toborzásra is csak a legszükségesebb érintkezési felületen térek ki, lévén az olyan nagy és jelentős kérdéscsoport, mely külön tanulmányt érdemel meg. Magyarországon 1715-től foglalkozott az országgyűlés, illetve ennek végzései folytán egy-egy törvényhatóság intézményesen a katonaállítás kérdésével. Az „exercitus Hungaricus"-ra (magyarországi hadsereg) ettől kezdve a következő országgyűléseken születtek határozatok: 1715: 8., 1741: 22. és 63., 1764—1765: 24., 1790: 19. és 66., 1792: 6., 1796: 2, 1802: 1., 1807: 1., 1808: 6., 1830: 7. és 1840: 2. törvénycikkek. A fentebb említett országgyűlések nem mindegyikén ajánlottak meg újoncokat, csupán: 1741-ben 21 662 főt 1790-ben 6 000 főt 1791-ben — 1792-ben 5 000 főt 1796-ban 50 000 főt 1802-ben 12 000 főt 1807-ben 12 000 főt 1808-ban 20 000 főt 1830-ban 48 000 főt 1840-ben 38 000 főt összesen 212 662 főt. Ebből a 212 662 főből a dolgozatomban tárgyalt időszakra országosan 185 000 újonc kiállítása esik. Az országgyűlés mindig csak egy alkalomra ajánlotta meg a katonákat. Már az 1741: 63. tc. kimondta: az uralkodó kérésére 5